1O. Emlékek

2017.08.01. - Kedd

- Janel szemszöge - 

Talán hiba volt úgy döntenem, hogy maradok a kisházban és itt töltöm az éjszakát. Már hajnali három óra van, de egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. A gondolatok száguldoztak a fejemben, nem hagytak nyugodni, így inkább kipattantam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt, ahol meglepetésemre Harry szintén a pultnál ülve kortyolgatta hajnali koffeinbombáját. 

- Na mi van Hercegnő, te sem tudsz aludni? - mosolyodtam rá, mire csak egy fáradt szemforgatást kaptam válaszul. A kedves kis becenevet még kamasz korunkba akasztottam rá, mikor növeszteni kezdte haját. Meg kell mondjam, eleinte utált ezért, most viszont már inkább csak elengedi füle mellett a megszólítást. 

- Nem - felelte szűkszavúan, majd mikor az egyik bárszéken helyet foglaltam mellette, mély levegővétel után folytatta - Skyler húga tud valamit, amit nagyon nem kellene. Beszélnem kell vele ma, mielőtt kiderül. 

- Mit csináltál Styles, amit Sofia is tud? - bukott ki belőlem azonnal a nevetés, ajkamra pedig apró mosoly húzódott. 

- Az nem lényeg, maradjon az én titkom - fújtatott, majd homlokát a márványlapra hajtotta - ha ez kiderül, az egész tervemnek lőttek, Janel. Ezt nem hagyhatom, meg kell állítanom azt a kislányt.

- Ez az egész terv már az elején halálra volt ítélve - simítottam kezemet hátára, majd mikor fejét oldalra fordítva rám pillantott, azonnal el is vettem onnan. Mindig volt bennem egy olyan érzés, hogy talán egy-két gesztusomtól Harry félreért engem. Próbáltam lecsúszni a székről, hogy visszamenjek szobába, de a barátom felegyenesedett és finoman elkapva csuklómat visszahúzott.

- Mi a baj, Janel? - kérdezte rekedt, mély hangján miközben arcomat fürkészte. Lehajtottam fejemet, majd egy rövid gondolkozás után megnyíltam neki. Már kiskorom óta a legjobb barátom, ha neki nem mondok el dolgokat, akkor mégis kinek kellene?

- Annyi minden jár a fejemben, Hazz... Tudod mennyire nehéz engem zavarba ejteni - mosolyodtam el, mire halkan felnevetett. 

- De könnyű kihozni a sodrodból - hangja jókedvet sugárzott, azt hiszem kicsit sikerült elterelnem a figyelmét a gondjairól.

- Igen, nos... Nekem sokszor kellemetlen, amikor veled vagyok kettesbe - kezdtem, majd nyeltem egy nagyot. Harry csak megértően bólintott jelezve, hogy folytassam. - Tudod, hogy mennyire zavarosak voltak a dolgok akkor...

"Három évvel ezelőtt...
- Gyere már Nel! - kiáltott Lara a szobámból, mire gyors léptekkel felsiettem a lépcsőn. - Na végre, ezt a felsőt add már kölcsön - mutatott fel egy fekete toppot, ami az egyik kedvencem volt.

- Pont azt? - bukott ki belőlem azonnal, ő pedig egyből felém kapta a fejét. 

- Most mi van? Ez csak egy felső, ne rinyálj már, csak egy estére kell - húzta huncut mosolyra ajkát, mire csak sóhajtottam egyet. Lara ellen akkor sem nyerhet az ember, ha neki van igaza. - Ne rinyálj úgy, mint egy kislány. Tizenkilenc éves vagy, könyörgöm. 

- Oké-oké - tettem fel kezeimet megadóan, majd fehér ágyam végére ültem le, lábaimat pedig felhúzva törökülésbe helyezkedtem - Csak kérlek vigyázz rá nagyon, tudod hogy egy fontos személytől kaptam!

- Tudom, a bátyuskádtól. Mióta is nem tudunk róla semmit? - álldogált a tükör előtt és igazgatta hosszú, fekete haját vállain, közbe pedig rám sem nézett. Hangja teljesen érzelemmentes volt.

- Mondtam, hogy ezt a témát hagyjuk - emeltem fel a hangom, mire egyből felém fordult. - Nem szeretek róla beszélni.

- Nem kell egyből hisztizni, csak szeretném ha végre kizárnád az életedből azokat az embereket akik már semmit nem kellene, hogy jelentsenek - sétált mellém, majd mélyen szemeimbe nézett. - Gyere el ma bulizni, biztos jót tesz majd neked. 

Lara mindig nagyon kiegyensúlyozott és határozott lány volt, emellett pedig gyönyörű is. A fiúk azonnal szemet vetettek rá tökéletes teste, gyönyörű haja és angyali arca miatt, emellett pedig a természete is tarolt náluk. Erős jellemmel volt megáldva és könnyűszerrel utasított bárkit bármire. 
Szerencsés volt, aki barátjának mondhatta magát, vagy akivel egyáltalán szóba állt.

Az este elején nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteget táncoltunk és emellett ittunk is, és bár én nem voltam részeg, barátnőm annál inkább. 

- Gyere Ley, menjünk - szólítottam titkos becenevén, majd karjánál fogva húzni kezdtem volna a kijárat felé, ha nem rántotta volna vissza kezét. 

- Hagyjál már, gyere inkább te is, igyunk még! - kuncogott fel, én pedig csak megráztam fejemet és a terasz felé vettem az irányt. 

 Néhány perc múlva, mikor már úgy éreztem kellően megnyugodtam és sikerült kiszellőztetnem a fejem, Lara után indultam, de sehol nem találtam. Hiába hívtam vagy írtam neki üzenetet, semmi választ nem kaptam. Aggódni kezdtem, így a barátjának írtam hátha érte jött és sikerült hazacibálnia.

Én: Szia Hazz, Lara veled van? 

Nem kellett sokat várni, a válasz szinte azonnal érkezett.

Harry: Velem nincs, azt mondta együtt mentek el ma bulizni. Baj van? Oda menjek?

Szemeimet lehunytam, talán akaratomon kívül nagyobb bajt okoztam, mint ami eredetileg volt.

Én: Ne, hagyd csak. Kimentem levegőzni, de mire bejöttem nem találtam. Biztos itt van valahol, majd megkeresem. Tudod, hogy írok ha gond van. 

Harry: Írj amint megtaláltad, vigyázzatok magatokra! Értetek megyek. 

Legalább negyed órán át kerestem még barátnőmet, míg nem megtaláltam egy eldugott kis résznél, miközben egy sráccal éppen egymással flörtölgetve beszélgetnek. 

- Lara! - kiáltottam rá, mire azonnal szétrebbentek. Barátnőm dühösen nézett rám, sminke el volt kenődve a srác pedig csak nagyot nyelve bámult engem. Látszott, hogy mind a ketten teljesen ki vannak ütve és semmit nem tudnak a világukról, maximum csak egymásról.

- Még beszélünk, szia Chris - a lány apró puszit nyomott a srác arcára, majd felém indult meg.
Megvető pillantással díjaztam a férfit, aki egész végig barátnőm fenekét nézte.

- Na ja, a soha viszont nem látásra... Chris - mértem végig, mire rám kacsintott. A nénikédet...

Barátnőmmel azonnal a kijárat felé vettük az irányt, szinte magammal rángattam kifelé és egy csöppet sem figyeltem arra, hogy mit sipákol mögöttem. Amint kiérkeztünk, magammal szembe fordítottam és mélyen néztem szemeibe.

- Ez meg mi volt? Berúgsz mint a franc, eltűnsz, aztán egy idegen csávóval talállak meg? Ki vagy te? - mértem végig, ő pedig csak összekulcsolta kezeit mellei előtt és értetlenül bámult rám.

- Mi a fasz bajod van neked, Janel? Buliznod kellene, élned bakker! Vénkisasszony akarsz maradni, vagy mi van? - emelte fel hangját, én pedig meghökkentem mondanivalóján. Szóval ezt gondolja?

- Azt hittem legjobb barátnők vagyunk, és nem gondolsz rólam ilyeneket pusztán azért, mert azzal foglalkozom, hogy rád figyeljek minden rohadt alkalommal ahelyett, hogy én is felszednél valakit - emeltem fel én is hangomat, mire széttárta kezeit.

 - Akkor ne figyelj rám! Chris figyelt, nekem az éppen elég.

- Ja, Chris, el is felejtettem, mi van Harryvel? Aki csak szólok, nemsokára itt lesz és ha így meglát, nem lesz túl boldog. Undorítóan festesz - ismét végigmértem, mire tekintetem megakadt a rajta lévő toppomon, aminek alján egy hatalmas lyuk tátongott. - Az mi?

- Mi? - nézett a területre amire éppen mutattam, majd nagyot nyelt és megvonta vállait.

- Majd megcsináltatom, nem gáz. Kicsit hevesebb voltam a kelleténél - szemeiből egy minimális sajnálatot sem tudtam kivenni, így dühösen meglöktem vállainál amitől elvesztve egyensúlyát elborult és a hideg betonon kötött ki.

- Te hülye vagy? - ordított rám, mire csak mérgesen elfordultam, de ekkor megbotlottam egy alakban. 

- Mi történik itt? - kérdezte rekedt hangján Harry, arcomon egy hatalmas könnycsepp gördült le és kikerülve őt, csalódottan hazafelé vettem az irányt.

Nem csak a felső miatt voltam ennyire dühös, hanem mert a legjobb barátnőm kihasználta a törődésem, és ezzel visszaélve valószínűleg megcsalta azt az embert, aki őt mindennél jobban szereti. A hallgatásom miatt pedig én is szar embernek éreztem magam.
Nem csak tőle undorodom most, de magamtól is, hiszen egy szót sem tudtam szólni erről Harrynek. Bár ez nem is az én dolgom lenne...

Visszaemlékezés vége..."

- Miért mondod el ezt nekem éppen most? - Harry homlokán azonnal összeszaladtak szemöldökei és érdeklődve fürkészte tekintetével arcomat.

- Akkor még nem tudtam, hogy gyenge vagyok. Az iskolába mindig egy erős csajnak mutattam magam, vele viszont elveszítettem minden erőt ami bennem volt - feleltem halkan, mire bal kezemet az ő jobb kézfejére helyeztem. - Azért mesélem el, mert az erősített meg, ami ez után következett. Azért lettem ennyire kemény és határozott, mert volt valaki aki ezt hozta ki belőlem. Aki segített nekem átvészelni ezt, és aki miatt már Larat is könnyen lekezeltem bármikor.

- Ki volt az? - kérdezte érdeklődve, mire csak mosolyogva biccentettem egyet. 

- Te.

"Visszaemlékezés...

Másnap reggel elviselhetetlen fejfájásra ébredtem, amit nem az alkohol okozott, hanem a sírás amitől alig bírtam elaludni. Fájt a barátnőm kihasználása és az, hogy tönkrement az egyetlen ajándék, amit a bátyámtól valaha is kaptam. 
A telefonom képernyőjére pillantottam, ami 13:23-at mutatott. Nem semmi, volt alvókám rendesen...
Fáradtan vonszoltam le magam a lépcsőn át egészen a konyháig, majd odatettem főni magamnak egy extra erős kávét, anyu bögréét pedig a mosogatóba tettem. Már valószínűleg reggel elment dolgozni és késésbe lehetett, ezért nem tudott elpakolni maga után. 

Mikor a kávém lefőtt és kiöntöttem egy adagot a bögrémbe, a csengőnkre valaki szinte ráfeküdt, mert megállás nélkül sípolt.

- Megyek már! Megyek na! - kiabáltam az ajtó felé, majd mikor kinyitottam, Harryt pillantottam meg a küszöbön várakozva.

- Hát te? - kérdeztem meglepődve, mire hatalmas mosoly húzódott arcára és mögém mutatott. 

- Bemehetek? - kérdésére arrébb álltam és utat engedtem neki. Miután besétált, a folyosótól beljebb már nem ment, csak egy szatyrot tartott felém. - Ezt neked hoztam.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy a fiú így lát, kócosan, pizsamába, de miután átvettem tőle a csomagot a kíváncsiságom felülmúlta zavaromat. Óvatosan húztam ki belőle egy gyönyörű, virágos crop topot, amely pont az én méretembe volt. Finoman végighúztam ujjaimat az anyagon és rámosolyogtam Harryre.

- Hát ez? - kérdésemre csak mélyen beszívta a levegőt, majd megvonta vállait.

- Tudom, hogy mi történt a másikkal és azt is, hogy az mennyit jelentett neked. Az pótolhatatlan, de remélem azért ez valamennyire ki tud engesztelni - olyan őszintén hagyták el a szavak ajkait, hogy szint kedvem támadt a nyakába ugrani és megköszönni a figyelmességét, de én nem ilyen voltam, így inkább csak hozzásétáltam és magamhoz öleltem, ő pedig viszonozta ölelésem. Pár másodpercig így álltunk, majd hátrébb léptem egyet.

- Ez nagyon sokat jelent nekem, köszönöm. Azt hiszem ez lesz az új kedvencem, és ezt soha nem fogom odaadni senkinek - döntöttem oldalra fejem, mire hangosan felnevetett. Olyan szépen mosolya van, mindig megvillantja hófehér fogsorát amitől a lányok elolvadnak. Bár én soha nem voltam oda az ilyen típusú férfiakért, Harryt mégis vonzónak találtam, talán a jelleme miatt is.

- Szerettem volna még valamit mondani neked - kezeit zsebre dugta, majd minden erejét összeszedve folytatta a mondanivalóját. Elképesztően érdekelt, mit szeretne mondani. Biztosan nem tud az estéről mindent, hiszen akkor nyilván ezt a gesztust sem lépte volna meg. - Janie, te egy remek csaj vagy. Az az igazi éned, akit az iskolába mutatsz magadról. Az a kemény, okos, talpraesett lány, aki annyira különc és annyira más, hogy már szinte kötekedni nem mernek veled... Megvan benned az a tűz, ami sokakba rohadtul nem. Te odaállsz, kiadod a magad igazát és bárkinek megmondod ha valami nem tetszik, kegyetlenül jó fej vagy és sokan ezért akaszkodnak rád annyira. De mikor ott van Lara... - itt hangja elhalkult, én pedig csak bal kezemet jobb karomra simítottam, és így hallgattam tovább mondanivalóját -Nos, ha ő ott van mintha elnyomnád magad. Mintha nem mernél neki nemet mondani, azt teszed amit ő mond de ez nem te vagy! Bármennyire is szeretem és a szerelmem, őszintén meg kell mondanom, hogy nincs rád jó hatással. Ne félj tőle, egyenlőek vagytok! Ha ő az asztalra csap, te csapj rá kettőt. Ne hagyd magad, ne nyomjon el, baromi kemény vagy és ezt neki is el kell fogadnia! Remek vagy Janie, mutasd meg neki, hogy egyikőtök sem több a másiknál. Oké? 

Ledöbbentem, szinte pislogni sem tudtam mondanivalója után, annyira tökéletesen igaza volt Harrynak és az hogy ezt kimondta, hogy ő mondta ki, felnyitotta a szemem éppen annyira hogy lássam ki vagyok én, és mindenki más kicsoda. Ő adta meg a löketet ahhoz, hogy újra önmagam lehessek bárkivel szembe is...

Visszaemlékezés vége..."

- Szóval miattad lettem újra önmagam - löktem meg óvatosan Harry vállát, mire ő halkan felnevetett és a plafont kezdte bámulni miközben nagyokat pislogott. Nem hitte el amit mondok. 

- Ezért volt az, hogy utána már annyi jó emléked lett Laraval. Mert tényleg az asztalra csaptál és megmutattad, hogy egyenlőek vagytok ő pedig egy idő után elfogadta ezt... Ezért lettél ennyire más, ennyire... - elakadt mondanivalójával, majd tekintetét újra rám vezette és láttam rajta, ahogy keresi a tökéletes szavakat de nem találja.

- Ezért lettem ennyire az igazi Janel. Önmagam - fejeztem be a tökéletes igazságot, ő pedig csak büszkén magához ölelt. - Ezért állok ki mindig melletted, mert ha te nem lettél volna ott akkor talán egy részem mindig gyenge maradt volna. És az volt az az eset, amikor egy másik részem mégis elgyengült...

- Amikor... - finoman elhúzódott de csak annyira, hogy éppen a szemembe tudjon nézni. - Amikor belém szerettél?

- Igen. Odáig mindig csak egy gyerekkori barátnak tekintettelek, de mikor azt éreztem, hogy te vagy az első és egyetlen aki meglátta bennem az igazi énem és rá is ébreszt erre, akkor rájöttem, hogy te több vagy nekem ennél - vontam meg vállamat majd egy pillanatra ismét lesütöttem szemeimet, de végül erőt véve magamon újra beletudtam mélyedni a smaragdzöld tekintetébe. - Megerősítettél Styles, talán ez volt az ami feltüzelte bennem a dolgokat. De már vége.

- Biztos vége? - kacsintott rám játékosan, mire nevetve megforgattam szemeimet.

- Talán néha még eszembe jut az a csók, meg az a... - itt elakadtam és nagyot nyeltem, de Harry arcát nézve remekül mulatott rajta. - Most mi van, mit nevetsz?

- Semmi, csak vicces, hogy ennyire zavarba jössz attól, hogy egyszer smároltál és lefeküdtél egy barátoddal - rázta meg fejét én pedig csak hátat fordítottam neki és leugrottam a székről. 

- Ugyan már, az most talán jobban zavarba hoz, hogy Christ kerülnöm kell, a legjobb barátnőmnek pedig színt kell vallanom - indultam meg a nappali felé, majd hallottam hogy Harry a nyomomba van. Lehuppantam az ülőgarnitúrára és bekapcsoltam a TV-t, amin mindenhol csak a hülyeség ment, így megállítottam egy mesecsatornán.

- Most tényleg mesét nézünk? - huppant le közvetlenül bal oldalamra barátom, majd jobb karját átlendítette vállaim felett és magához húzott - Na, ne rinyálj nekem Janie - nyomott egy puszit hajamba, nekem pedig apró mosoly kúszott arcomra. - Hogy kezdődött ez az egész Price-al? Vagyis a buli most már megvan, ahol megismerted. De ez a mostani kavarás... Mikor?

- Minden akkor kezdődött, mikor megjelentél Skyler életében...

"Visszaemlékezés... 

Az irodámba ülve nézegettem a tökéletes képeket keresve a laptopom képernyőjét, majd az ajtó egyszer csak kivágódott és Christopher Price csörtetett be rajta.

- Mit akar tőle Styles? - csapott az asztalomra, mire dühösen rá pillantottam és felugrottam helyemről.

- Nem tudom mi bajod van, de szépen kérlek távozz az irodámból - feleltem nyugodt hangon, bár borzasztóan mérges voltam. Mit képzel ez? Hiába figyelmeztettem, egy tapodtat sem mozdult. - Chris, takarodj innen vagy hívom a biztonságiakat!

- Mit akar, Janel?! Nem kérdezem meg újra! Válaszolj, neked tudnod kell! - szinte ordított, mire a folyosón lévő emberek az ajtóm köré gyűltek, de én csak a bejárathoz lépkedve magunkat elzárva a világtól és a kíváncsiskodó tekintetektől bezártam azt.

- Még egyszer elmondom, hogy nem tudom csak azt, hogy a barátnőd éppen az exed után nyomozgat és most is a sírjánál van, szóval ide figyelj te túlméretezett idióta - emeltem fel mutatóujjamat majd fenyegetően lépkedtem felé - ha csak egyszer is újra így rám törsz és pletykába hozol engem, esküszöm mindenre hogy befektetlek az egyik sírba! Ahelyett, hogy vele beszélnéd meg, itt tobzódsz nálam! Menj utána, vagy a franc tudja, de szállj le rólam.

Mondandóm végére hangom egyre halkult, de a fenyegetésemet minden apró mozdulatommal nyomatékosítottam benne, ő pedig csak nagyot nyelt és leült az asztalomnál lévő székre. Kezeit combjára helyezte, majd homlokát tenyereibe helyezte. Szinte kezdtem megsajnálni.

- Oké, most mi van? - bukott ki belőlem a kérdés, bár érdektelennek szerettem volna maradni, kíváncsiságom felülmúlt.

- Styles elvette tőlem Larat, most pedig őt is el akarja? - hirtelen felnézett rám, majd tekintetünk találkozott. 

- Érdekes, az az eset fordítva történt emlékeim szerint - emeltem magasba szemöldökeimet, mire ő kiegyenesedett és hátradőlt a székben. - Nem fogja elvenni tőled, de én most utána megyek mielőtt valami baja lesz a temetőbe. Ki tudja... Lehet megtámadja egy zombi! 

Felkaptam táskám és az ajtó felé indultam, amit egy mozdulattal ki is nyitottam és elhagytam a helyiséget. Nem érdekel, hogy ott maradt, és az ócska gyerekes kifogásom sem, egyszerűen csak nem szerettem volna vele egy helyen maradni, mert féltem, hogy megsajnálom...

Visszaemlékezés vége..."

- Pont az volt a lényeg, hogy szenvedjen! Erre megsajnálod? - hallottam Harry hangján, hogy kicsit kiborult ettől, de nem tűnt úgy, mint aki ezért haragos lenne. Pusztán csak nem értett engem, amivel kapcsolatban abban a pillanatban én is így éreztem magam. 

- Igen, de nem tudom elnézni, ha egy férfi ki van borulva. Te nem láttad, mennyire maga alatt volt és hogy kikelt magából! Nem tűnt egy veszedelmes vadállatnak, de olyan volt, mint aki most veszítette el élete kincsét... - pislogtam nagyokat, majd ujjaimmal egy szőke tincsemet kezdtem piszkálni. 

- Mégis hamar túllépett élete kincsén - horkantott szarkasztikusan Harry, mire a tincsemmel finoman orrba vágtam. Ő játékosan úgy csinált, mintha meg akarná nyalni azt de csak legyintettem egyet felé és undorodó arcot vágtam. Hülye Styles, a hajam a kincsem, hozzá ne érj a nyelveddel...

- Aztán emlékszel a tervedre a bállal kapcsolatosan? Hogy majd te kíséred el Skylert, én pedig otthon maradok? - kérdésemre bólintott, én pedig ismét mély levegőt vettem. - Nem pont úgy alakult, ahogy azt tervezted.

"Visszaemlékezés...

A szobámba ülve olvasgattam egy internetre felrakott fanfictiont, mikor telefonom rezegni kezdett. 

Christopher Price: Engedj be. 

Azonnal felpattantam székemről és kettesével szelve a lépcsőket rohantam le a bejárati ajtóhoz, amit miután kinyitottam, Chrissel találtam szembe magam. Mi a fészkes fenét keres ez itt?

- Te mit keresel itt? - szakadt ki belőlem az első kérdés, ami belém ötlött, de ő csak megvonta vállait, erősen odébb lökött majd maga után bevágta az ajtót és körbenézett a házamba.

- Szép kis ház - nézett be a nappaliba, majd levette cipőit és az út közepén hagyva járta körbe a házat, de végül az első helyiségbe tért vissza. Én csak tátott szájjal figyeltem mit művel a férfi és széttártam kezeimet.

- Üdvözöllek az otthonomba, Price. De elmondanád mégis mit képzelsz te magadról? - förmedtem rá, de ő csak felém sétált és kezeit derekamra vezette, majd jobb kezével elengedte azt és végül arcomra helyezte.

- Tudom, hogy te is benne vagy. Mindannyian benne vagytok, de már leszarom, azt csináltok amit akartok - nevetett fel, ekkor pedig megéreztem enyhe alkoholszagát.

- Részeg vagy? - hajoltam el, de bal kezével csípőmet övéhez szorította.

- Dehogy vagyok, csak egy pohárral ittam, teljesen józan vagyok - felelte, bennem pedig tudatosult, hogy tényleg értelmes mondatokat tud összerakni és a járásával sincsen gond. 

- Most már elmondod, mit akarsz tőlem? - vontam fel szemöldökömet, mire ő csak egy bólintással válaszolt, ajkát pedig enyémre tapasztotta. Eleinte igyekeztem csókját kivédeni és elhúzódni tőle, de végén az édes érintéseitől megadtam magam, és úgy döntöttem belemegyek a játékba.
Hevesen viszonoztam csókjait, miközben ő erősen a falnak tolt és fenekemnél fogva megemelt, miközben markolászta azt.

- De Skyler... - suttogtam, mire Chris csak morogni kezdett és megindult velem a kanapé felé, amire ledobott majd felé mászott és kezeit pólóm alá vezette.

- Le van szarva ő is, és Styles is. Mindenki le van szarva Janel, csak mi vagyunk most - mosolyodott el, majd vággyal teli szemeibe néztem, ő pedig ajkát ismét enyémre helyezte, nyelvünk ismét vad táncba kezdett egészen addig, míg pár mozdulattal meg nem szabadított ruháimtól...

Visszaemlékezés vége..."

- Szóval Price megdugott a kanapédon? - horkantott Harry én pedig csak éreztem, ahogy arcom égni kezdett. - Aztán történt a baleset és a házba jöttél? Mikor Skyler elesett és beverte a fejét... Utána idejöttél, mint aki semmit nem csinált előtte. Az volt az egyetlen alkalom, vagy azóta ez rendszeres? 

- Rendszeres - feleltem halkan, arcom pedig egyre inkább égni kezdett, ezért eltakarva azt bebújtam Harry mellkasához. 

- Janie, nézz rám - fogta meg finoman csuklómat, majd egyik ujjával állam alá nyúlt így megemelve fejemet, hogy szemeimbe tudjon nézni. - Minden oké, nincs harag. 

- Esküszöl, Harry? Nem fogsz megutálni soha azért, mert így elárultalak? - mellkasomban szorító érzés kerekedett, féltem a válaszától.

- Nem, Kicsi. Én esküszöm, hogy soha nem foglak megutálni, semmiért - mosolyodott rám, majd szám sarkába adott egy apró puszit, de nem húzódott el, egész közel maradt arca enyémhez, én pedig késztetést éreztem arra, hogy a mai érzelembomba után kiadjak magamból mindent, így jobb kezemet nyakára vezettem és még közelebb hajolva hozzá ajkaira tapadtam. 

Harry eleinte óvatosan markolászta oldalamat, majd finoman eldöntött a kanapén. Bal kezét levezette combomhoz és óvatosan rám nehezedve apró csókokkal hintette be nyakamat amit finoman szívni kezdett én pedig halkan felszisszentem ennek hatására. Harry felemelte fejét, majd szemeimbe nézett. 

- Meglátjuk ki csinálja jobban kanapén, én vagy Price - mosolygott, majd jobb kezét hajamba vezette, kicsit megtépte azt és ismét ajkaimra tapadt.

**********************************************************************************************************************************************************************************************

KÖNYÖRGÖM NE UTÁLJATOK SEMMIÉRT. :D 
Tudom, hogy ez a részt most kicsit sok volt... Rengeteg új dolgot tartalmazott, bemutatta a régi és az új Janelt is, meg persze Larat is valamennyire...

De kérlek, ne utáljatok. :D

Nagyon szomorú voltam, hogy az előző részhez alig érkezett komment, így kérlek titeket valami visszajelzést adjatok számomra. :( Akár pozitív akár negatív. :)

Köszönöm, szép hétvégét! :)

xX Sky. :)

9. Felborult érzelmek

2017.07.31. - Hétfő

- Janel szemszöge - 

A barátaimmal töltött hétvége meglehetősen érdekesen telt. Skyler borzasztóan furcsán viselkedett, Harry teljes mértékbe került engem, Louis pedig Nathalieval töltötte minden percét. Teljesen egyedül voltam. Sky és Hazz viselkedését nem tudtam hova tenni, bár eleinte betudtam annak, hogy furcsa lehet ez az új szituáció és felállás mindenkinek, most úgy érzem nem ez az oka a viselkedésüknek. 

Az íróasztalomnál ülve kortyolgattam forró kávémat, a gondolatok pedig csak keringtek a fejemben, de egyszerűen nem volt épeszű magyarázat arra, mi ütött beléjük egy nap alatt. Tudom, nem vagyok egy könnyű eset, de nem hiszem, hogy bármivel is megbántottam volna őket. 

Természetemmel mindig kitűntem a többiek közül, annyi ellenségem volt már gimnázium óta, hogy egy kezemen sem tudnám megszámolni, de így lettem én egy igazi egyéniség, a furcsa mániáimmal és a nagy számmal. Gondolatmenetemből két kopogás szakított ki.

- Szabad - kiáltottam, mire az ajtó kinyílt és a göndör hajú barátom lépett be rajta. Arcán halvány mosoly terült szét, így vettem a bátorságot és viszonoztam a gesztusát. Harrynek jó kedve van, ez talán maga a csoda? Vagy csak álmodom? Lehet van egy eltitkolt ikertestvére? - Ülj le.

- Kösz - felelte, majd helyet foglalt az asztal túloldalán lévő székben. - Mizu? 

- Azt se tudom hol hol vagyok, annyira elhavazódtam a munkába. Közbe pedig az jár a fejemben, mivel vívtam ki a barátnőm kerülését - dőltem hátra székemben, mire ő horkantott egyet.

- Azzal, hogy baromi béna vagy néha - vonta meg vállait, szemeim pedig kikerekedtek. Nincs itt semmilyen ikertestvér, csoda, vagy álom. Ez az a Harry, aki az első adandó alkalommal sérteget, akit én ismerek...

- Mi a bajod, Styles? - homlokomon a ráncok összeszaladtak, agyamban pedig újra gyorsan forogni kezdtek a kerekek. Mire gondolhat?

- Skyler tudja, hogy te meg Price összejárkáltok. Vagyis még csak sejti, de azt tudjuk, hogy nála ez a két dolog nem áll távol egymástól - előre hajolt, majd bögrémet kezei közé vette és inni kezdte a kávémat.

- Oké, most tisztázzuk. Az első - mutattam fel fenyegetően mutató ujjamat - nem járkálunk össze, csak néha találkozunk. A második... Most már tudom, miért vagy rám te is kiakadva. A harmadik, ezt meg kell beszélnem vele. A negyedik pedig - mély levegőt vettem, majd egy tollat felkapva az asztalról hozzá vágtam - a kávémhoz soha a büdös életbe ne nyúlj többet, mert azért esküszöm végigmegyek egy fűnyíróval rajtad. 

- Oké-oké! - emelte fel bal kezét, jobbal pedig visszahelyezte a kis bögrém a megfelelő, megszokott kis helyére. - Mi a kínod, Jan? Mit akarsz attól a kis görcstől? Nem úgy van, hogy Lara mekkora barátnőd volt és te is bosszút akarsz állni? 

- De úgy van! Mindig úgy volt! Tisztelem és szeretem Larat a mai napig, de nem tehetek róla, hogy Chris megjelent az életembe! - kezemet hanyagul combomra ejtettem, és a fekete szoknyám szélével kezdtem játszani. - Mikor felbukkantál Sky életébe, Chris egyből rájött. Kiborult, én pedig beszélgetni kezdtem vele ami szépen lassan átalakult egy másfajta kapcsolatba. Nem árultam el ezzel a barátnőmet se, hiszen ő már nem volt szerelmes. De téged sem! Mert semmit nem mondtam el neki  tervedről. 

- Annyiszor veszekedtetek, vagy civakodtatok nyilvánosan! Franc se gondolta volna, hogy ezek két szex között zajló apró viták voltak - fejét oldalra billentve méregetni kezdett engem, ami irritált és úgy éreztem kivételesen azt szeretném, ha elmenne. - Lara? 

- Lara... Mikor megemlítik a nevét, eszembe jut az a sok emlék. Az órákon át tartó beszélgetések, a közös nyaralások. Az a sok sírás és nevetés, ölelés... Soha nem fogom elfelejteni azt a mosolyt. Hiányzik nekem, Hazz! Esküszöm... - az emlékeink megrohamozták elmémet és szívemet kezdték facsargatni. Nem sírtam, de már nagyon közel álltam hozzá. 

- Nem gondoltam volna, hogy másodszorra is beleesel ugyanabba a hibába, főleg ezeket tudván - szarkasztikus nevetés hagyta el ajkait, majd megrázta fejét és az ajtó felé indult. Mielőtt kilépett volna a helyiségből, még gyorsan visszafordult. - Janel, annyi rohadt titkod van. Azt hittem, legalább mégegyszer nem esel bele ugyanabba a hibába. De úgy tűnik, téged mindig vonz az, hogy a barátnőid ízlése után rohanj  - megvetően végignézett rajtam, majd magamra hagyott.

Az asztalomon lévő füzetet dühömben a falhoz vágtam és fújtatni kezdtem. A harag csak úgy szétáradt testemben, nem tudtam ellene mit tenni és nem is szerettem volna megnyugodni. Ki akartam adni magamból ezt a rossz érzést, de egyedül úgy éreztem nem fog sikerülni, így felpattantam a székemből, táskámat magamhoz kaptam és elindultam a kijárat felé. 

Nagyjából negyedórás út volt, míg autóval megérkeztem Chris ideiglenes lakásához. Felcsöngettem a harmadik emelet második ajtajához, majd pár csörgés után egy rekedt, álmos férfi hang szólalt meg. 

- Semmit nem rendeltem - felelte annyira unottan, hogy szinte kedvem támadt volna felkuncogni. 

- Sajnálattal hallom, mert a csomag meghozta önmagát - mosolyodtam el, majd mondatom végére az ajtó kinyílt.

- Akkor nagyon gyorsan siessen a csomag, mert nem kap a szállító borravalót! - hallottam hangján, hogy tetszett neki kijelentésem, így szaporán vettem az irányt a már jól ismert lakásig. Mire felértem, az ajtóban már kócos barátom ott állt egy alsógatyában és engem bámult kacér mosollyal az arcán. Amint megérkeztem elé, azonnal elkapta derekam és behúzott a barlangjába. 

- Nem is vártam mára meglepetéscsomagot! - óvatosan az ajtónak tolt, majd egy mély, szenvedélyes csókban részesített engem.

- Beszélnem kellett veled - jobb tenyeremet csupasz mellkasára csúsztattam, mire bal szemöldöke a magasba szökött. 

- Ez soha nem végződik jól - homlokát bal vállamra hajtotta, majd egy apró csókot nyomott nyakamra. - Akarom tudni, miről van szó? 

- Skyler sejti, Harry pedig tudja... - nyögtem ki bizonytalanul mondanivalómat, ő pedig csak élesen beszívta a levegőt. - Nem én mondtam meg nekik, fogalmam sincs honnan tudhatják! - megijedtem, tudtam, hogy Chris nem szerette volna, hogy ez valaha is kiderüljön, én pedig úgy érzem ha engem okolna emiatt, elveszíteném. 

- Dehát Janel... - óvatosan elhúzódott tőlem, egészen pontosan annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni, kezeit pedig derekamra csúsztatta. - Ugyan, miről tudhatnak ők? Mi csak barátok vagyunk.

Szavai meghökkentettek, szinte nem hittem a füleimnek. Azt hittem ha ide jövök lenyugszom, ehelyett most csak még idegesebb lettem. Arcom szinte égni kezdett a méregtől, majd nagyot nyeltem, és igyekeztem óvatosan ráharapni nyelvemre nehogy olyat mondjak, amit később megbánok.

- Persze - bólintottam egyet, de ajkaimra egy frusztrált mosoly kúszott - folyamatosan csókolgatsz, hívogatsz, az ágyamba mászol és a nevemet suttogod minden rohadt percben... de mi csak barátok vagyunk, igaz? Tudod Price, akkor boldogulj egyedül - dühösen eltoltam magamtól, majd erősen lenyomva a kilincset kiszabadítottam magam a lakásból. Eleinte szerintem nem tudhatta mi történt, mert nem hallottam magam után lépteket, majd talán másfél perc telhetett el mikor rohanni kezdett lefele a lépcsőn.

- Janel, te tényleg hittél abba, hogy ez több közöttünk? - hangja komoly volt, de nem megalázó. Sokkal inkább úgy éreztem, meglepődött. Megálltam az utolsó lépcsőfok előtt, majd meg sem fordulva válaszoltam neki.

- Hittem én sajnos sok mindent, de azt hiszem itt Harry az egyetlen, akinek mindig igaza van. 

Pár óra múlva már a Nathalie parkolójából sétáltam felfele éppen a hátsó kis házhoz, ahol a többiekkel szoktuk megbeszélni a fontosabb dolgokat. Bátorkodtam benyitni és azonnal meg is bántam, mikor azt láttam, hogy Louis a nappali közepén fel-alá járkálva nagyon magyaráz valamit, Harry pedig a fejét fogva ül a fotelban. 

- Hála a jó égnek, hogy megjöttél - göndör hajú barátom őszinte mosolyt villantott felém, hangjából pedig sugárzott a hála. 

- Megmentésre szorult, szívem? - kacsintottam rá, ő pedig csak Louis felé biccentett és tekintetéből látni lehetett, hogy elege van a barátunkból. 
Lehuppantam Harry mellé a fotel karfájára, ő pedig combomra simította tenyerét. Reakcióját látva rámosolyogtam, úgy éreztem a legjobb fiú barátom mégsem olyan mérges rám, mint ahogy hittem. Ő már biztos kidühöngte magát. 

- Mibe sunyultok, fiúk? - kérdeztem rá végül a kiakadás okára, Louis pedig azonnal kinyitotta száját. 

- Szerinted a csók megcsalásnak számít? 

- Tessék? - szemöldökeim szinte az égbe szaladtak, Harry pedig halkan felkuncogott mellettem. 

- A csók megcsalásnak számít, Janel? - Lou türelmetlenül dobbantott egyet a lábával. 

- Lenne pár kérdésem! - emeltem fel ismét mutatóujjam, majd az ajkaimhoz emeltem azt tettetve, hogy gondolkodóba estem. - Kivel csaltad meg Livt? Mikor szándékozol neki elmondani? A legfontosabb pedig, van bűntudatod?

- Akkor most visszakérdezek! - nyelt egy nagyot, majd gyorsan körülnézett a helyiségben más nem-e hallja a beszélgetésünket, végül tekintetét visszavezette rám. - Szerinted megöl? - szólásra nyitottam volna számat, de azonnal közbevágott. - Ne is válaszolj, mit gondolsz, hogyan fog megölni? Azért kíméletes lesz? 

- Nem tudom ő az lesz-e, de remélem nem. - Ráztam meg fejemet őszintén, hosszú szőke tincseim pedig ide-oda suhantak el arcom előtt. - Azért majd viszek virágot a sírodra - kacsintottam, ő pedig csak megforgatta szemeit, és egy "a picsába" felelet után elhagyta a nappalit. 

- Ez egy állat - nevetett fel Harry, mire jó érzés járta át testemet. Fontos volt nekem, hogy a barátaim jól érezzék magukat, a göndörke pedig mindig is értékes szerepet élvezett az életemben. 

- Talán ha nem csapja szét magát egész hétvégén a testvéreddel, most nem főne a buksija ilyen baromságokon - mosolygok rá, majd beharapom alsó ajkamat, ezzel elnyomva azt amit éppen ki szerettem volna mondani.

- Mi nyomja a kicsi szíved, szöszi? - a férfi ismét végigsimít combomon minek hatására jó érzés járta át testemet, én pedig csak oda vezettem tekintetemet. 

- Mi a baj velem, Hazz? 

- Miért lenne veled bármi baj? Talán Price bántott? - arca azonnal elkomorult. - Megölöm, ha bántott!

- Nem történt semmi ilyen, egyszerűen csak félreértettem azt ami kettőnk között volt. Nem az ő hibája... Pont ez a baj! - sóhajtottam, és kezeimet kezdtem tördelni. - Mindig szarul választok be pasikat és hamar beleélem magam a dolgokba. Imádom ezeket a kavarásokat egészen addig, míg nem érzek semmit. De ha már kötődni kezdek...

- Sokkal nehezebb - fejezte be Harry a mondanivalómat. Mindig tudta mire gondolok, már egészen kiskorom óta. Talán ő ismer a legjobban és bár folyamatosan öljük egymást, rá mindig számíthatok. Mindenek ellenére jó ember, csak nagyon megviselte Lara halála. 

- Te is így érzel Skylerrel? - a kérdés csak úgy kiszaladt számon, majd mikor megláttam elgondolkodó arcát, miközben a távolba mered olyan komoly képpel mintha éppen egy ítéletet hallana, meg is bántam a kíváncsiskodásomat. 

- Egy kicsit talán. Nem akartam tőle semmi komolyat, csak elcsábítani és megleckéztetni azt a majmot. Most viszont néha minden együtt töltött perc után azt érzem, hogy kezdek hozzá kötődni - mély levegőt vett, majd smaragdzöld szemeit újra az én zöldjeimbe fúrta. - Ez viszont nem oké, Jan. Soha nem tudnám őt boldoggá tenni.

- Eleinte én is így gondoltam - tenyeremet a combomon lévő kézfejére csúsztattam, majd megszorítottam azt. - Aztán megláttam, ahogy rád néz. Boldog melletted. 

Harry nagyot nyelt, majd felállt a fotelből, egy gyors puszit nyomott homlokomra és magamra hagyott. 
Óvatosan lecsúsztattam magam a helyére, lábaimat felhúzva elhelyezkedtem, fejemet térdeimre hajtottam és a gondolatok ismét terhelni kezdték agyam minden zeg-zugát. 
Annyira szerencsétlen vagyok néha. Kevés férfi van, akit megszeretek, Chris pedig ezen ritka csoport tagja, de mint ma az kiderült, ismét megszívtam. Elegem van az egészből. 
Két férfi volt, akihez ragaszkodtam. Az egyik ő, a másik pedig Harry... Bár csak három ember tudott róla, talán néha az arcomra van írva, hogy életem első szerelme a legjobb barátom volt. Az élet ironikus, nem? Lara a legjobb barátnőm volt, mire beleszerettem a pasijába, Harrybe. 
Most Skyler foglalja el ezt a helyet a szívembe, erre most ugyanez megtörtént Chrissel. 
Szerintem ebben a pár napban rengeteg kávéra lesz szükségem hogy mindenkivel tisztázhassam a dolgaimat. 
Főleg önmagammal... Mert még én sem tudom pontosan, mit is érzek. Ezek a rohadt felborult érzelmek teszik tönkre a kapcsolatomat mindenkivel. 

**********************************************************************************************************************************************************************************************

Sziasztok!

Remélem tetszett ez a rész és nem okoztam csalódást. Picit szerettem volna Janelt is bemutatni nektek, a titkaival együtt (amiből még jó sok van). Kedvelitek őt egyébként? Nekem személy szerint az egyik nagy kedvencem. :)
Harryről mit gondoltok?
Nagyon érdekel a véleményetek, kérlek írjátok meg kommentben! :3

Emellett pedig: 
Ha esetleg a történettel kapcsolatosan van bármi kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel, igyekszem minden kommentre válaszolni!

KÖSZÖNÖM. ♥

xX Sky.

8. Game On

"Lélegzetem elállt egy pillanatra, hiszen mindennél jobban szerettem volna megtudni ki ő, de nem tartottam esélyesnek, hogy én ezt egyedül ki tudnám deríteni. Az ég fele pillantottam, majd folytattam utam, de a következő lépcsőn valami csúszósra léptem, így egyensúlyomat elvesztve elborultam és rengeteg ütés után minden elsötétült előttem."

- Sky... Sky! - szólítgatott Harry de úgy érzékeltem hangját, mintha egy kút mélyéről kiabálna nekem. Apró ütéseket éreztem arcomon, majd óvatosan, résnyire kinyitottam szemeimet. - Gyerünk már Hófehérke, nem nyeltél mérgezett almát - hangján apró szórakozottságot éreztem, így szemeimet igyekeztem minnél nagyobbra nyitni.

- Ha haldokolnék egy ilyen szép esés után, akkor is rajtam szórakoznál? Hol maradna a hét törpém és a csókom a hercegemtől? - apró mosoly kúszott arcomra, tudtam, mi lesz a válasza.

- Ez természetes, még táncot is lejtenék fölötted. Vagy rajtad, nem tudom mennyire lennék morbid - halkan felnevetett, majd kezét nyújtotta, amibe belekapaszkodva óvatosan felálltam. - A hét törpédet nem tudnám ide varázsolni sajnos. 

- Kedves vagy Styles, érzem, hogy szeretsz - böktem meg mellkasát, majd hajamba túrtam és megigazítottam szénaboglyára hasonlító bozontot a fejemen. 

- Ezért szeretsz, a hercegtől származó csókodat viszont bármikor megkaphatod - kacsintott rám, majd finom, gyors csókot nyomott ajkaimra. - Viccet félre téve láttam, hogy már kezdesz magadhoz térni és most szerencsére semmid sem vérzett. Meg olyan nagyot azért nem eshettél...

- Elájultam! Az már csak nagy esésnek számít... - mentettem ami menthető, de ő csak megforgatta szemeit és egy gúnyos mosoly után ajkaiba harapott. 

- Persze, mert megint megijedtél. Rájöttem! Más csaj ma fél sikít, te viszont hanyat vágódsz áltó helyedben.

- Ez nem igaz! A múltkor megbotlottam, most pedig megcsúsztam. Nem én tehetek róla, hogy a szerencsétlenségek csak úgy vonzanak magukhoz, mint egy mágnes - durcásan melleim előtt összefontam karjaimat és hátat fordítva neki elindultam a Nathalie felé. Harry jóízűen felnevetett mögöttem, majd csendben követett. 
Nem kérdezett semmit. Sem azt, hogy mit kerestem itt, sem azt, hogy hogyan történt mindez. Nem tudom hogy sejtette-e, vagy csak úgy érezte ha fontos elmondom neki, de felettébb hálás voltam a gesztusért. A szívemhez nőtt ez a kis idióta, nem szeretném őt elengedni -valószínűleg soha. 

Hamar visszaértünk a szállásunkra, ahol a szobánkat elfoglalva még beszélgettünk egy kicsit, majd Harry úgy döntött, ideje aludni. Jó hamar elment a kedve az élvezetektől, de most kivételesen nem is bántam. Janel járt a fejembe.
Létezik, hogy ennyire félre ismertem volna a barátnőmet? Vagy titkol előlem valamit. Az egészbe az a legérdekesebb számomra, hogy mindig is utálta Christ, egyszerűen a megvető pillantásokon és a szánakozó, csipkelődő mondatokon semmi más nem volt köztük, legalábbis tudomásom szerint nem. 
Meg voltam zavarodva, nem tudtam mit kellett volna tennem, így inkább az alvás mellett döntöttem. Ha kipihenem magam, holnap újult erővel és fantasztikus gondolatokkal kezdhetem a szombati napomat. 

Reggel madárcsicsergésre keltem, amitől máris sokkal jobb kedvem lett, mindent pozitívabban láttam. A gyors, közös "ágyba-reggelink" után Harryvel úgy döntöttünk utunk pár órára külön válik, ugyanis neki Louval volt egy kis elintéznivalója, nekem pedig Nathalie ígért egy csodálatos masszázst. Persze ő is csak "vendég" most mint én, a munkát profik végezték.
Akár órákig el tudtam volna viselni ezt a csodálatos kényeztetést, de kedvem szegte, mikor Janel trappolt be dühösen a terembe. Fejemet felemeltem, majd gyönyörű zöld szemeibe néztem, azok viszont lángoltak a haragtól és csalódottságtól.

- Mi a gond? - dünnyögte Nath, de hallhatóan nem igazán vette komolyan a lány halk dühkitörését.

- Baromira elegem van az összes férfiből - vágódott le egy fehér fotelba velem szembe, majd a plafont kezdte kémlelni. - Az összes egy rohadt, álszent, hazug féreg. Megdugnak, aztán hurrá, jön a "majd kereslek" dumával.

- Mikor dugtál te? - a kérdés azonnal szöget ütött fejembe mikor rájöttem, kivel is töltötte az estét.

- Az nem fontos, a lényeg az az, hogy mind egy kis tetű. Tudod mit? Minek nekünk ez a sok barom? Sokkal keményebbek vagyunk férfiak nélkül! - csapott combjára, majd jelentőségteljesen ismét szemeimbe nézett de olyan mélyen, hogy úgy éreztem komoly üzenete lesz mondanivalójának. - Te is nagyon vigyázz az összessel. Mind hazudik. 

- Janel - kapcsolódott be Nathalie a beszélgetésbe, majd felült a masszázs ágyon, megigazította gyönyörű hosszú, göndör, vörös haját és bűbájos mosolyt varázsolva arcára folytatta - szívem, még nem tanultad meg, hogy mindenki hazudik? 

- Ti hazudtatok már nekem? - bukott ki belőlem a kérdés amit át sem gondoltam, majd megráztam fejem és szemeimmel szugerálni kezdtem őket. Szőke barátnőm elvörösödött, szinte láttam rajta  a zavarodottságot míg a vörös lány sokkal inkább mulatott kérdésemen.

- Sky, hogy hihetsz ilyet? - nyelt nagyot Jan, de ekkor Nath ajkaiba harapva közelebb sétált hozzám. 
Felültem én is, ő pedig a hajamat kezdte piszkálni és egy hatalmas mosoly keretébe válaszolt végül. 

- Mindannyian hazudunk Skyler, Mindenkinek. Nincs kivétel. TE sem vagy kivétel - hangsúlyozta ki a "te" szócskát, majd mély levegővétel után az ajtó felé indult. - Én igyekszem őszinte lenni, de ha csak az igazat mondjuk, az emberek megeszik az életünket, végül pedig felemésztik azt. A saját életedet kell élned és le kell szarnod ki mit mond vagy mit gondol rólad. A te életed, a te döntésed. Ha valamit elcseszel, arról majd nem más tehet. Csakis te magad... Te vagy az életed felelőse. Formáld magadra és élvezd. 

Vörös barátnőnk monológja után elhagyta a termet, Janel pedig nem nézett szemeimbe. 
Az előbb elhangzott mondatok visszhangoztak fejemben, tudtam, hogy minden szava pontosan igaz.

- Biztos soha nem hazudtál nekem? - léptem közel a lányhoz, ő pedig csak megvonta vállait. Feladta a magyarázkodást.

- Talán mégis, nem tudom. Engem mindig a jó szándék vezérel, ha a barátságunkról van szó - az utolsó szónál tekintetét rám vezette, de én csak sóhajtva elindultam a kijárat felé. - Csak miattad csinálok mindent Skyler, nem másért. Nem magamért. Nem értük.

"Nem értük." Mégis kikért? Megkérdezni mégsem volt már kedvem, hiszen talán csak egy újabb hazugságot hallgathattam volna végig, ami még zavarosabbá tette volna az így is komplikált történetet a fejemben.

A délelőttöt végül a medence szélén töltöttem, ahol folyamatosan telefonomat nyomkodva az Instagramot nézegettem.
Gyanús volt a csönd, így mikor üzenetem érkezett, meg se lepődtem. Már szinte vártam...

Ismeretlen: Rájöttél már, mennyi aljas dolog és ember vesz téged körül?

Horkantottam, majd erőt véve magamon azt a választ pötyögtem be, ami a szívemen volt.

Én: Te vagy a legaljasabb. Lekophatnál már, mert baromira idegesítesz. 

A válasz szinte pár pillanaton belül meg is érkezett.

Ismeretlen: Mondtam Skyler! Te nem élhetsz, Pricenak bűnhődnie kell a lány miatt.

Mély levegőt szippantotta be amelytől testem egy minimálisan megremegett, kezeimen pedig libabőr futott végig. 
Felbátorodtam. Besokalltam.

Én: Nem érdekel mi van vele. Nem érdekel az sem, hogy mit tett vagy mit nem, nekem egyszerűen semmi közöm az egészhez. Semmi közöm hozzá, nem is akarom hogy legyen. Egy dolog van, amit tiszta szívemből kívánok. 

A telefonom újra csipogni kezdett, majd az üzenetet elolvasva apró mosoly kúszott arcomra. 

Ismeretlen: Mi lenne az, Skyler? 

Én: Hogy örökre eltűnj E.S. Te is és mindenki, aki valaha is ártott nekem akár egy kicsit is. De tudod mit? Lassan egy hónapja, hogy az első üzenetedet elküldted és sok napomat megkeserítetted ezzel. Félve léptem az utcára fényes nappal is, nem mertem néha lehunyni a szemem mert az lebegett előttem mikor bántasz... Most viszont ELÉG. BEFEJEZTEM. Fordul a kocka, kedves Ismeretlen. Segítek neked, megtudom mit tett Price, mindezt pedig csak magamért, nem érted. A végén nem én fogok ezért megfizetni, hanem Ő meg Te. Mert meg foglak találni... Meg fogom tudni ki vagy és én fogok ennek az egésznek véget vetni, még mielőtt te tennéd meg. Már számtalan alkalmad lett volna bántani. A bálon, a gáton... Mégsem tetted meg. De nem tűröm ezt tovább, nem fogom z életemet félelembe élni egy ismeretlen nagypofájú senki miatt és főleg nem egy nőcsábász szemét miatt aki évekig csak játszott a szeretetemmel. ELÉG VOLT! Mindkettőtökkel elintézem amit el kell, aztán vége. Érted? Én fogom kimondani azt, hogy Game Over. Nem ti. 

Hosszasan pötyögtem le üzenetem, majd miután a küldés gombra kattintottam nem éreztem megbánást. Az üzenet elment, megkapta, én pedig felszabadultabbnak éreztem magam. 
Kemény lettem. Megnyugodtam és azt éreztem, hogy eljött az Én időm, most van itt az ideje annak, hogy megmutassam nem vagyok egy nyámnyila kislány. Felnőtt nő vagyok, aki nem ijed meg ismeretlen üzenetektől, akit nem alázhat meg egy férfi sem, és akiből a barátai nem csinálhatnak hülyét kedvükre. 

Talán a végén magamra maradok és nem marad senki a közelembe, de inkább így legyen, mintsem körbevegyenek hazug emberek. 
Mindent ki kell derítenem, össze kell szednem magam, be kell keményítenem. 

Ma egy sokkal erősebb Skyler Graham ébredt fel, ezt az erőt pedig Nathalie Styles monológja csak még jobban felerősítette. 
Van egy új bizalmasom, egy új célom, és egy új önmagam.

E.S... Christopher Price... Janel Marshall... Vigyázzatok, itt az ideje, hogy fény derüljön a mocskos kis titkaitokra. 

Lelkemet megnyugvás öntötte el, kezeim elernyedtek és az arcomon lévő mosoly egyre szélesebb lett, főleg mikor telefonom újra megrezzent és elolvastam az újabb üzenetet.

Ismeretlen: Ezt már szeretem... Akkor a harcunk most kezdődik, Csillagom. Vártam már, mikor bújik belőled elő a kisördög. Imádni fogjuk egymást. ;) Várom az újabb találkozást! Meglátjuk ki nyer a végén. A játékot Én kezdem. Game on, Skyler. ILY. xE.S.

**********************************************************************************************************************************************************************************************

Sziasztok!
Végre sikerült hoznom egy új részt. :D A következő már félig kész, még a héten fel is rakom nektek! :)
Remélem ezzel a kis résszel nem okoztam csalódást, nekem személy szerint a vége az egyik kedvenc befejezésem lett... :D 
Kérlek adjatok nekem visszajelzést, mert az naaagyon jól tud esni. :3
Köszönöm a hűségeteket, szeretlek titeket!

xX Sky. :)