Az összes évszak közül a nyár a kedvencem. Hamar van világos, ugyanakkor későn sötétedik. Imádom! Ilyenkor bátran vágok neki minden este pontban hétkor a szokásos futásomnak.
Mint mindig, most sem zavartak a bámészkodó emberek, vagy a zajos autók amik mellettem robogtak el -néha a kelleténél kicsit gyorsabban .
Most viszont valami megragadta a figyelmemet.
Az út felénél általában felfutok a gáthoz, ahol nyújtok, nézegetem a folyót, majd három korty víz után folytatom a futást.
De most valami más, már a célom előtt meghökkentem.
A gát szélén egy hatalmas motor állt, rajta pedig egy férfi ült, bukósisakban, ami már csak azért is furcsa, mert a mi kis városunkban nem csak hogy maga a motor szokatlan, de az ilyen sötét öltözködés is.
Ó, a fene vinné el azt a sötét fejedet, hogy pont az én kis helyemen kell letelepedned...
Rossz érzésem támadt, így inkább úgy döntöttem, itt megállok inni, és ma azt a kanyart kihagyom.
Ahogy elővettem üvegemet, a számhoz emelve jóleső érzés járta át testemet, aminek hatására elmosolyodtam.
A férfi felé fordultam, akinek a bukó még mindig takarta arcát.
Mély levegőt vettem, szemeimet nem feltűnően összeszűkítettem hátha jobban ki tudok belőle venni valamit és felismerem, de úgy tűnik lebuktam, ugyanis nemes egyszerűséggel beindította a motort, és elszáguldott vele, közvetlen mellettem.
Rémülten hátrébb léptem, és bár tudtam nem ütne el -hiszen miért tenné?- a reflexeim jók voltak.
De rohadt bunkó.
Fáradtam estem be az ágyamba, ahol már Christopher várt rám.
- Szia Szerelmem - csókolta meg homlokom, mire apró mosoly kúszott arcomra. - Későn értél haza.
- Tudom, ne haragudj - bűnbánóan bújtam hozzá, de ő csak legyintett egyet, majd a fenekembe csípett.
- Meg tudjuk tárgyalni, ha gondolod - kuncogta, de én erre csak szemforgatva kimásztam az ágyból.
- Chris, kicsit komolyodj meg. Ne szóljon erről az egész kapcsolatunk, mert a végén én unok bele. - Tört ki belőlem egy szuszra hirtelen jött érzelemhullámom, amin én magam is meglepődtem. Csalódott arcát látva mély levegőt vettem. - Most pedig.. Lezuhanyozom!
Magamhoz kaptam egy tiszta hálóinget és a telefonomat, majd a fürdőbe érve magamra zártam az ajtót.
Nem szerettem vele veszekedni, hiszen már lassan négy éve együtt vagyunk, ugyanakkor nekem ez a szex téma már néha sok volt.
A telefonomon elindítottam a kedvenc zenelistámat, ugyanis nálam a fürdés csak zene mellett volt élvezhető.
Miután minden fürdőszobai tevékenységemmel végeztem, visszasétáltam a szobánkba, de mint sejtettem Chris már durcásan a másik oldalára fordulva alvást imitált.
Bebújtam mellé az ágyba, de a melegre való tekintettel csak egy nagyon lenge plédet terítettem magamra egészen a combomig.
A mellettem lévő órára pillantottam, ami már 22:21-et mutatott. Még egy perc, és kívánok valamit...
22:22... Kérlek, történjen végre valami új velem...
Néha már utam a mindennapjaimat. Szerettem! De untam.
Ekkor a telefonom rezegni kezdett. Miután érte nyúltam, tekintetem megakadt a kijelzőn.
Ismeretlen: A barátod elárulta már élete nagy titkát?
Én: Bocsi, szerintem rossz számra írtál.
Ismeretlen: Ugyan Skyler, mind a ketten tudjuk, hogy a barátodnak mennyi titka is van, és hogy pont nem olyan, amilyennek mutatja magát.
Honnan a pokolból tudja a nevem és a számom?
Én: Én pedig nyilván egy vadidegenre hallgatok, és nem a páromra, aki már négy éve velem van. Okos lehetsz. Kérlek, a hülye esti tréfáidat ne rajtam éld ki, nyilván ez is valami szombat esti Felelsz vagy Mersz buli egyik lépése. Kopj le, köszi.
Ismeretlen: Csak szeretnéd, Csillagom. Az a nyomorult barátod, Christopher Price pontosan ma két éve megölte a barátnőmet.
Most igazán felidegesített. Hogy jön ő ahhoz, hogy az éjszaka közepén zaklasson és ilyenekkel vádolja meg a páromat?! Nem ezekre az emberekre mondtuk annó a gimibe, hogy élettelen bunkók?
Én: Kurvára nem vagy vicces, ez nem poén. Mondtam, KOPJ LE.
Ismeretlen: Kérdezd meg. Kérdezz rá, hogy van Lara Bradley. De kérlek, írd meg a választ. Meglehetősen érdekel, mit reagál a nyomorult. Jó éjt Csillagom, csak téged sajnállak. xE.S.
Nem hittem el egy szavát sem, ugyanakkor kíváncsi típus voltam. Egyszer hallottam, hogy Chris egyik haverja említette ezt a lányt.
A mellettem fekvő férfire néztem, aki békésen aludt.
Ugyan, hogy tehetne ő ilyet?! Ostobaság.
Telefonomat mellkasomra dobtam, és idegesen beletúrtam hajamba.
Sokat hazudik ezt tudom, de ez hülyeség, baromság! Ő nem tenne ilyet.. csak össze akarnak zavarni.
De mégis... ki kell derítenem, ki ez a lány. Meg kell tudnom, ki Lara Bradley, ki Christopher Price, és legfőképpen, hogy ki E.S.
Kellett nekem valami újat kívánnom... Most nyakig benne vagyok.
****************************************************************************************
Sziasztok!
Íme az új történetem!
Borzasztóan izgulok, és várom a véleményeteket... Milyen lett? Érdekel valakit a folytatás? :)
Kérlek kommenteljetek! :)
Xx Sky.
Na, csak ide értem nagy nehezen :3
VálaszTörlés(Lehet, nem ártana egy tartalomjegyzék vagy archívum, mert ilyen régi bejegyzést nehéz volt megtalálni, végül csak a profilodról sikerült...)
És szépen írsz :) És izgalmasnak ígérkezik, és én kis nyomi vagyok, aki nem szereti a romantikát :< De nagyon remélem, hogy megtalálod az aktív olvasótáborod, mert ez a prológus alapján megérdemled, hogy sokan kövessék a történetet, csak az nem én vagyok :) Úgyhogy remélem, nem sértettelek meg, tényleg csak nyomot akartam hagyni itt, hogy adtam egy esélyt a történetnek, és attól, hogy nem az én stílusom, még nagyon, nagyon sok sikert kívánok hozzá!