1. Üzenetek

2017.07.02.

Minden vasárnap reggel kész szenvedés. Azzal a tudattal kelek fel, hogy holnap már munka ez a nap pedig úgy eltelik mintha csak csettintenék egyet.

Fáradtan nyitottam ki szemeimet, és tekintettem körbe a szobán. A nap fénye már beszűrődött a redőny kis résein keresztül, ami kellemes érzést hozott magával a szobába. Egyik oldalamon a digitális órám pihent, ami 8:26-ot jelzett, másik felemen pedig Chris szuszogott csendesen.

Chris... villámcsapásként ért a tudat, hogy az esti üzeneteket nem álmodtam és hogy ezt egyszerűen nem hagyhatom annyiba. Tudom, nem az őszinteségéről híres, de azért is vagyok a párja, hogy kiálljak mellette.

Gyorsan kezeim közé kaptam telefonomat, és pötyögni kezdtem.

Én: Jan, sürgősen ugorj át ma délelőtt, beszélnünk kell! S.O.S.

Míg vártam barátnőm, Janel válaszát a telefonom tokján kezdtem kocogtatni körmeimet. Pár perc után fel is villant a képernyő.

Jan: Jesus. Még 10 óra sincs, bukj vissza az ágyba még egy kicsit...

Halkan felnevettem, mert tudtam hogy mániája az alvás és a kávézás. Mindig számíthattam rá, de persze igyekezett kiélvezni minden pillanatot amit pihenéssel tölthet.

Én: Szedd össze magad, fontos!

Jan: Oké, akkor szépen megiszom a kávémat és indulok. De könyörgöm, legalább a finom ízeket had élvezzem ki, mielőtt rámzúdítod a hülye pasid baromságait.

Ismerte Christ, tudta mi a helyzet vele, és egyből felismerte mikor vagyok Én bajba és mikor van Vele bajom. Nem kedvelte, de ezért soha nem is hibáztattam.

Én: Szeretlek!

Megkönnyebbülten ejtettem magam mellé a készüléket, majd kikászálódva az ágyból kocogtam a fürdő felé, hogy elvégezzem a szokásos reggeli rutinomat. Zuhany, fogmosás, fésülködés, majd a végén egy nagyon minimális smink és kész is Skyler.

Amíg a szokásos tevékenységeket vittem véghez, szerencsésen minden bugyuta dolgot kivertem a fejemből, ezzel elérve hogy végre kicsit csak magammal törődjek.

Mikor jókedvűen a konyhába szaladtam, csak egy cetlit találtam az asztalon.

Majd jövök - C.

A mosoly azonnal lehervadt arcomról, és elkapott a düh.

Remek, még ő van megsértődve.

Mérgesen csaptam egyet a pultra, mikor egy vékony hangot hallottam meg velem szemben.

- Megint rájött a szexmánia, bunkó volt, elégedetlen, vagy csak adta magát és éppen önző módon le se szart? - Sétált felém szép szőke barátnőm.

- Mondhatni ez mind egyszerre, de nem is ez a probléma, ezt már megszoktam... - kezdtem bele mondandómba, mire ő halkan felnyögött, és egy székre ülve helyet foglalt éppen velem szemben.

- Hogy lehet ezt megszokni? Nem vagy normális ha ezt hagyod neki! - Csattant fel, mire én megugrottam. - Ez így nem mehet, el kell intézzük! Ma elmegyünk bulizni és majd szépen meglátja, hogy bármikor el is veszíthet, ha nem vigyáz rád eléggé!

- A buliba benne vagyok, de most figyelj... Olyat mondok, el sem hiszed! Vagyis nem is mondom, inkább megmutatom. - Feloldottam telefonom képernyőjét, megkerestem az esti üzeneteket, és barátnőm elé toltam a készüléket.

Izgatott voltam, de nem pozitív értelemben, mindössze vártam a reakcióját, érdekelt a véleménye.

Meglepettség tükröződött arcáról ahogy olvasta a sorokat, és a végén nagyot nyelt. Furcsa volt, ahogy vissza adta a telefont, mintha kerülte volna a tekintetemet egy rövid ideig, majd egy pohár víz és pár korty után végre megszólalt.

- Írj neki. Tudjuk meg, hogy ki Ő.

Eleinte őrültségnek tartottam amit mond, de átgondolva a helyzetet belementem. Mit veszíthetek?

Én: Beismered végre, hogy csak szivatni akartál az este?

Amint rányomtam a küldés gombra, már jött is a válasz.

"Sikertelen üzenet."

Szemöldökeim azonnal összeszaladtak homlokomon és értetlenül nyújtottam Jan felé a telefont, aki nagyot nyelve visszatolta azt nekem.

- Tiltotta a számodat.

- Ez most akkor mit akar jelenteni? - fújtattam egyet dühösen, de ő csak megvonta vállait, és könyökeire támaszkodva mondta ki azt a mondatot, amire már nagyon vártam.

- Ha kamu volt, akkor nem ír többet. De ha igaz... Akkor akár ma este már többet is megtudhatunk.

Miután az egész délutánt sorozatozással és készülődéssel töltöttük, az este hamar elérkezett.

Egy bárpultnál ittam egymás után a koktéljaimat, miközben Janelt néztem, akit egyszerre két fiú is körbe vett.

Nem volt könnyűvérű, szeretett pasizni de mindig tudta hol a határ. Vonzotta a férfiakat a személyisége, és a gyönyörű külseje. Régen nem hitte el, hogy mennyire csodálatos, ma viszont már azt hiszem kezd beletörődni, de soha nem szállna el a tudattól.

Az egyik pillanatban még mosolygott és önfeledten táncikált a fiúkkal, majd a másikban a telefonját kezdte kémlelni, és furcsa tekintettel nézett fel rám.

Semmi érzelmet nem tudtam leolvasni arcáról, pár percig néztük egymást, majd a sötétebb hajú srácra mutatott és egy eldugott ajtó felé. Biccentettem neki, jelezve hogy menjen nyugodtan én el leszek.

Már vagy negyed órája ültem ott magányosan, kikértem az újabb koktélomat amit csendesen iszogattam, mikor megrezzent a telefonom.

Új üzenet... Feloldotta volna a számomat?

Ismeretlen: Fogadjunk nem merted megkérdezni.

Én: Nem, de nem is fogom. Hihetetlen, hogy azt hiszed neked hiszek a párommal szemben. Nem tudom ki vagy, azt se tudom hogy ki Lara, de az érdekelne, hogy miért csinálod ezt velem.

Ismeretlen: Ha ennyire jó kapcsolatod van a pároddal, akkor most miért az ötödik koktélod társaságábal ülsz ott ahelyett, hogy vele lennél?

Ledöbbentem az olvasottak alapján, egész este engem figyelt volna? Azonnal a tömeget kezdtem el kémlelni. Senkinél nem láttam telefont, mindenki önfeledten táncolt. Tekintetemet az emeletre vezettem, ahol egy sötét ruhás férfi a korlátnak támaszkodva nézte az embereket, majd éppen megfordult és indult a tömegbe. Nem láttam az arcát, a reflektor erős fénye éppen kitakarta, a sötét ruha pedig kiválóan álcázta testét.

Talán az alkoholtól bátorodtam fel ennyire, de gyors mozdulattal leugrottam a bárszékről, és rohamos tempóban -már amennyire ilyen állapotban lehetett- utána eredtem.

A lépcsőn szinte erőszakosan toltam félre az embereket az útból, fent pedig lábujjhegyre állva kerestem az idegent.

Egy csókolózó pár, két lány akik illegették magukat a fiúknak, négy srác akik nyálcsorgatva keresték új áldozataikat, majd megláttam őt... háttal állt nekem. Baseball sapkát viselt, így a fejét ismét tökéletesen takarta. Gyorsan indultam el felé, már majdnem el is értem mikor valaki elkapta a karomat.

- Sky! Már mindenütt kerestelek! - Jelent meg előttem Janel egy nagy mosollyal, de én csak egy mozdulattal lecsitítottam és visszafordultam a férfi felé, akinek már hűlt helye volt. Kétségbeesetten visszanéztem barátnőmre. - Valami baj van?

- Megint írt és láttam is! - fakadtam ki hangosan, miközben éreztem hogy szemeimbe könnyek gyűlnek, fáradt voltam és ideges.

- Láttad az arcát?

- Nem! Most értem volna utol, egyszerűen semmit nem láttam belőle... - bosszankodtam, majd erősen beletúrva a hajamba kicsit megtéptem azt.

- A hajadra még szükség lesz! - Jan elkapta a karomat, majd kezeit vállamra tette és kicsit közelebb húzva magához a mélyen szemeimbe nézett. - Meg fogjuk tudni, hogy ki ez a srác, és igaz-e amit mond. Mindent kiderítünk majd közösen, jó?

Aprót bólintottam, majd mély levegőt vettem.

- Most pedig húzzunk haza mert késő van, te berúgtál, holnap a munkahelyen pedig ezért szétrúgják a seggünket. - felnevettem mondatán, majd egy egyszerű mozdulattal letöröltem könnyeimet, és a kijárat felé vettük az irányt, mikor újra új üzenetem érkezett.

Ismeretlen: Én mindig előtted járok két lépéssel, soha nem kaphatsz el. Nem velem szembe kellene ellenségesen fellépned, hanem a kedves pároddal. Menj ki holnap a városi temetőbe, és keresd meg Lara Bradley sírját. Ha fekete rózsát látsz, az én voltam. De ha más színűt, akkor tudod hogy Chris volt... mert tudod melyik a kedvence, neked is azt visz minden hónapfordulótokon. Kitartást, nyisd ki a szemed Csillagom. Én majd fogom a kezed ha eltévedsz. xE.S.

Kék... kék rózsa. Az Chris kedvence, szerinte sokkal szebb és kifejezőbb, mint a vörös. De honnan tud Ő ennyi mindent?

Azt hiszem holnap ebédszünetbe ki kell látogatnom a temetőbe...

****************************************************************************************

Hey-ho!

Megjött az új rész!

Tudom, elég rövid, de amíg nem indulnak be jobban az események, addig nehéz picit... A következő rész érdekesebb lesz, ott már meg fog jelenni az a személy is akit szerintem vártok már... :D

Kérdéseim lennének!

- Tetszik nektek a történet?

- Mit gondoltok Janelről és Chrisről?

- Szerintetek igazat mond E.S.? 

- Mit tennétek Skyler helyében?

Várom a válaszokat, remélem jönni fognak kommentek... :) 

Köszönöm szépen, jövőhéten új rész! :)

xX Sky. :)