4. Szerethetetlen

2017.07.07. 

- HARRY SZEMSZÖGE-

A korlátnak dőlve vártam amíg Skyler visszaér, addig pedig gyorsan elszívtam egy cigit. Majd még egyet... végül pedig úgy döntöttem, megnézem mi történhetett vele. Túl régóta van távol... Gyors tempóval indultam a keresésére, de egyszerűen sehol nem találtam. Minden termet, ebédlőt, szobát átnéztem, de mintha a föld nyelte volna el. Már csak a hatalmas kert maradt, így utam oda vezetett. Nem kellett sokat sétálnom, ugyanis tekintetem azonnal a földön fekvő lányra kaptam, majd futni kezdtem felé. 

- Skyler! - elkiáltottam magam, és hozzá érve leguggoltam a válla mellé. 

A hasán feküdt, eszméletlen volt. Homloka bal oldala és térdei véreztek. Dühös lettem... Ez nem igaz, nem így akartam...

Finoman magamhoz öleltem, úgy emeltem fel testét a földről majd az épület felé igyekeztem vele. Magasságomnak és hosszú lábaimnak hála hamar be is értünk, ahol Nathalie fogadott minket.

- Te jó ég, mi a szar történt? - méregette a lányt, majd közelebb sétált hozzánk, hogy jól megnézze magának. - Te bántottad ezt a szegény lányt?

- Hagyjál már a hülyeségeiddel, azt sem tudtam hol van! Így találtam meg... Hozd ide nekem a kulcsot, gyorsan. - Utasítottam idegesen. 

A fejemben a gondolatok össze-vissza cikáztak, nem tudtam mihez kapjak, vagy egyáltalán most mit is kellene tennem. Csak ott tartottam a karomban és vártam, hogy végre magához térjen. Húgom hamar meghozta a kocsi kulcsot így az autóhoz sietve betettem Skylert az anyósülésre én pedig a vezető oldalra siettem, bepattantam, és nagy gázt adva elindultam a kórház felé.

Két óra telt el, mióta ide értünk... Hamar fogadtak minket, de a vizsgálatok nagyon elhúzódtak. Mikor megkérdezték mi történt, egyszerűen nem tudtam mit mondhatnék, hiszen nem voltam ott. Nem láttam. Válaszként csak megvontam a vállaim és annyit feleltem, hogy elesett. Furcsán nézett rám a nővér mikor válasznak így feleltem, de most mit mondattam volna? Ez lehetett az igazság. Talán azt hiszi Én bántottam? Na szép...

- Mr Styles! - hallottam meg magam mögül egy idős, mély férfi hangot. Azonnal felé fordultam. - Bemehet hozzá, ha gondolja. 

Mosolyt erőltetve magamra bólintottam, majd nagy levegővétel után benyitottam a szobába. Skyler az ágy szélén ülve várt rám. Olyan apró lábai voltak, hogy nem értek le a földre, így lógatta azokat. Ezt látva nagy mosoly kúszott az arcomra. Soha nem tűnt fel, hogy ennyire alacsony. Kis törpe... 

- Jól vagy? - sétáltam hozzá ő pedig aprót bólintva nézett fel rám. A térdei be voltak kötve, homlokán pedig egy tapasz helyezkedett el. - Mi történt?

- Elestem... - felelte halkan, majd leugrott az ágyból de ez nem volt a legjobb ötlet, ugyanis azonnal megszédült, én pedig ha nem nyúlok utána, ismét elesik. - Köszönöm! - hálálkodott, utána pedig szerintem át sem gondolva tettét, megölelt. Most ismét elmosolyodtam... 

Hamar elhúzódott tőlem, arcán halvány pírt véltem felfedezni, és tekintetét kezdtem keresni, de mindenfele nézett csak rám ne kelljen. A csendet ő törte meg kettőnk között.

- Az orvos szerint enyhe agyrázkódásom volt, azért nem tértem magamhoz egy ideig, mert kisebb sokk is ért. Gondolom a földetéréskor... De már jobban vagyok! Hazamehetek, saját felelősségre. 

- Otthon van aki vigyázzon rád? - aggódva fürkésztem arcát, ő pedig nyelt egy nagyot, majd válaszolt.

- A barátom biztos otthon van már - megvonta vállait, majd újra szemeimbe nézett. - Viszont nem pofátlan dolog ha megkérlek, vigyél haza?

- Ugyan - halkan felnevettem - ezt kérni sem kell. Amúgy is így tettem volna.

Összemosolyogtunk, majd felé nyújtottam kezem, tenyerét pedig enyémbe csúsztatva elindultunk a kijárat felé. Kezeink valahogy tökéletese passzoltak, mintha egymásnak szánta volna őket az ég. De ennek nem lenne szabad így lennie...

Miután kitettem őt a házuknál, a Nathalie felé vettem az irányt, azon belül pedig a kert végében eldugott házhoz. Dühösen rontottam be az ajtón, ahol már kis baráti társaságom várt rám. 

Nathalie elment mellettem kilépett az ajtón, csengetett, majd pár másodperccel később benyitott. 

- Az intelligens emberek ezt használják, ha megjelennek valahol. Ezt hívják csengőnek! Díjaznám, ha néha használnád, és nem hoznád rám a frászt - förmedt rám húgom, mire válaszoltam volna, ha a nappali felől nem szólal fel egy ismerős hang. Janel...

- Ez már az intelligensnél értelmét vesztette, Harryvel szemben... 

- Kösz szépen, látom ma is rohadt jó fejek vagytok - kiabáltam el magam, mire mindketten a plafont kezdték bámulni. - Mi a rossebb történt? - sétáltam beljebb a szobába, ahol ledobtam a kocsi kulcsomat, és megálltam a szőnyeg közepén, barátaim pedig helyet foglaltak körülöttem a kanapékon. 

- Ez érdekelne engem is! Mit műveltél a barátnőmmel? - förmedt rám Janel.

- Na te csak ne rikácsolj, Marshall! Elég szarul sült el a terved, mint látod. 

- És ez az én hibám? Romantikus estét szántam nektek, elvileg... Louis! - kiáltotta el magát, mire az említett személy megjelent az ajtóban, és a szélének dőlve engem kezdett nézni.

- Nem így tervetem! - védekezett, de dühömben az első kezemhez legközelebb álló tárgyat hozzávágtam, ami egy kézkrém volt. Nathalie és a szarjai...

- Te miről beszélsz?! És ha baja esik? - üvöltöttem, de ő csak megvonta vállait. - Nem erről volt szó, Lou! Azt mondtam ijeszd meg, nem azt, hogy nyírd ki! Ha meg így alakult, legalább szólhattál volna, hogy segítsek neki!

- Megijeszteni sem kellett volna! - suttogta elég hallhatóan Nath. - Olyan aranyos lány... Nem hibáztathatjuk más hülyeségei miatt. Amúgy sem tud szegény kiállni magáért még Chrissel szemben sem. Én sajnálom...

- Nem lett volna ez, ha vasárnap este nem léptek le enyelegni, ott hagyva őt egyedül a pultnál - kapkodtam tekintetem Janel és Louis között. - Le is bukhattam volna!

- Nem enyelegtünk, csak lelkiztünk kicsit! - emelte fel hangját Janel.

- Az más kérdés, hogy egy mosdóba csináltuk két menet között... - röhögött fel Louis, mire a szőkeséggel együtt úgy néztünk rá, mint aki szíve szerint most megölné. Bár így volt, talán most ezt tettük volna, ha lehet. - Mi a frászt akarsz ettől a csajtól? 

- Olyan kis pici... És ártatlan... - szólalt fel Nathalie, majd a kanapéról felpattanva mellei előtt összefonta kezeit, és úgy dobbantott egyet a padlón. - Már pedig én nem hagyom, hogy ti, vagy Price bántsa. Elég jó fej ahhoz, leszarom a ti hülyeségeiteket. Ezt Lara sem akarná!

- Honnan tudnád te mit akar Lara? - nevetett fel Louis.

- Talán onnan, hogy hozzánk állt a legközelebb - most Janel hangja halkult el. Mind csöndben maradtunk.

- Honnan tudjuk, hogy igaz? Mennyire biztos, hogy Chris tette? - érdeklődött Nath. - Ha Ő is tette, miért pont a lányt idegesítitek? Mire jók ezek az üzenetek? - kérdéseire nem feleltünk. Tudtunk volna érdemleges választ adni, de nem akartunk. Nem örült volna. - Menjetek a pokolba mindannyian... 

Amint a fejünkhöz vágta jókívánságait, kisietett a szobából, Lou pedig követte. A hős szerelmes, mindig ott van ha valakit meg kell vigasztalni...

Janel közelebb lépkedett hozzám, majd váratlanul megölelt. Tettét elfogadtam szorosan magamhoz húztam. 

- Bár bonyolult ember vagyok, hatalmas szívem van, és akit megszeretek az örökké az életem része marad - suttogta mellkasomba, én pedig sejtettem mire gondol. - Szeretem Skylert, a legjobb barátnőm. Nem akarom, hogy így érzelmileg bántsátok. De Lara is annyira közel állt hozzám, mint azóta senki... - elhúzódott tőlem, én pedig arcát kezdtem fürkészni.

- Nem bántjuk a barátnődet Egészen kedvelem, aranyos csaj. Csak azt akarom, hogy féljen, és elmondja Price-nak... Onnantól vége, ígérem! 

- Oké... - suttogta. - Amúgy is, nem vagy te ekkora seggfej! - hadarta.

- Janel... Te azért beszélsz ilyen gyorsan, mert tele vagy titkokkal- ráztam meg fejemet mosolyogva.

- Igen, vagy mert szeretnék túl lenni a beszélgetésen, és itt hagyni a nyúzott képedet - bökte meg játékosan mellkasomat. 

- Egyszer belemásztál ennek a nyúzott képnek a szájába - kacsintottam, ő pedig ajkába harapott. Büszkeség érzete kapott el belülről, rátapintottam a lényegre.

- Azóta már milliószor fogat mostam, és hál' Istennek nyoma sem maradt annak az estének.

- Ez is egy titok. Egy, a száz közül amelyet magadban tartogatsz, és a legrosszabb az, hogy talán ez az egyik legkisebb titkod - arcába lógó szőke hajtincsét a füle mögé tűrtem, ő pedig csak bólintott egyet, és meghátrálva kisétált a helyiségből.

Fáradtan battyogtam az emeletre, majd a szobámba érve az ágyam végébe ültem, ahol könyökeimmel megtámaszkodtam combjaimon. 

Hazudtam mindenkinek, soha nem magamat adtam. Minden létező embernek más oldalam mutattam, de az egész énemet még senki nem látta. Szar ember vagyok. Az életem abból áll, hogy hazudok. Hogy miért csinálom ezt?

Lara volt az első szerelmem, a lány akiért az életemet adtam volna. Szerettem. Ő sem ismert teljesen, de jobban mint a többiek. Milyen ember igazából Harry Styles? Mit érez minden egyes nap mikor felkel? Mit gondol a barátairól?

Soha nem veszik észre, ha boldogtalan vagyok. A kemény álcám mögött bár sötét lélek lapul, mégis vannak néha érzéseim. Boldogtalan vagyok, magányos. Jó érzés lenne ha tudnám, hogy valaki őszintén szeret és támogat. De Lara nincs már, mást pedig nem is tudnék a helyébe képzelni soha...  

Skyler egy gyönyörű és okos lány. Nem sok időt töltöttem eddig vele, de ma úgy éreztem aggódok érte. Ezt pedig nem szabad. Ki kell őt zárnom, csak felszínes érzéseim lehetnek iránta. Nem szánhatom, nem aggódhatok, nem óvhatom vagy védhetem, hiszen éppen magamtól kellene. Nem kötődhetek hozzá! Soha! 

Sajnálom hogy ezt teszem, de nincs más megoldás. Nincs más ötlet. Price azt akarom hogy bűnhődjön, és ha ezzel ezt a lányt kell bántanom, megteszem. Lara miatt, meg kell tennem. Az emlékéért, a szerelméért. 

Kedvelem Skylert. Ahogy rám néz, érzem a belőle áradó tisztaságot és fényt. Közelebb kell kerülnie hozzám, hogy bánthassam. Minél jobban bántom őt, annál inkább fáj Christopher-nek. Én pedig azt akarom, hogy úgy érezzen, ahogy én éreztem mikor Lara meghalt. Vesszen el ő is örökre belülről, legyen neki is olyan rossz mint nekem volt. Veszítsen el ő is egy fontos embert...

- Haver... - sétált be Louis barátom az ajtón. - Nem akartam így a szívbajt hozni rá - állt meg előttem, én pedig felnéztem rá. Láttam szemeiben a megbánást. 

- Nem kell Lou, csak a csajok miatt mondtam - felálltam, majd kezemet vállaire tettem. Hazudtam, mert haragudtam, hogy ezt tette. Pedig örülnöm kellett volna, én mégis aggódtam... - Tudod, hogy a terveim szerint ennek csúnya vége lesz. Ennek a lánynak meg kell halnia, hogy én élhessek...

- De Harry, ennek nem kell így lennie, ha elcsábítod az is éppen annyira fáj majd Price-nak!

- Lou! Nem... - suttogtam, majd visszaültem előző helyemre, és idegesen hajamba túrtam, majd kicsit meg is téptem azt. - Nem érted! Ez nem lenne elég büntetés. Egyszerre akarom a kettőt. Először magamnak akarom... Majd elszakítani őt az élettől.

- Janel és Nathalie ezt nem fogja díjazni... Ők csak annyiról tudnak, hogy picit megijeszted Price miatt, aki megtudja, és befejezzük ezt az egészet- foglalt helyet mellettem, mire én tekintetemet rá kaptam.

- Ezért lesz a te feladatod az, hogy mikor ez megtörténik, ők véletlenül se legyenek a városba - hangom elhalkult a mondat végére, ő pedig a földet kezdte kémlelni. Ideges volt...

Egy szörny vagyok? Igen

Undorító? Igen.

Bánom-e, hogy ezt akarom tenni? Igen!

Pofátlanul nehéz lesz ezt végig csinálnom, olyanba kezdtem bele, ami csak még lejjebb visz, de meg kell tennem, mert más úgysem fogja. Az én kötelességem ezt tenni, és véghez is viszem, még ha ennek nagy árat is kell fizetnem.

Szerethetetlen vagyok. Egy rohadék. De vállalom. Érted, Lara... Érted vállalom. 

********************************************************************************************************

Hey-ho!

Na, igazából most nem tudom, mit írjak... Ez egy kis leleplező rész, amit most ellőttem. Lehet sokan csalódtatok, nem tudom, de remélem azért tetszett nektek. 

Nagyon izgultam! Bár nem olyan szomorú rész, én mikor írtam, sírtam. Talán mert én tudom, mi lesz a vége. 

Most megismertétek Harryt, és kicsit beleláttatok Janelbe is. A következő részekben bár ti tudni fogjátok az igazat, szegény Skyler nem... Hogy mikor tudja meg? Mi fog történni? Vagy Chris mit reagál, ha megtudja? 

Jó kérdés mind. Én tudom, remélem érdekel benneteket is... Várok néhány kommentet, nagyon örülnék neki ha most leírnátok, mit gondoltok!

ÚJ SZAVAZÁSOK OLDALT!!!!

RÉGI EREDMÉNYE:

xXSky. :)