3. Az álarcosbál

2017.07.07.

Sötét volt, alig láttam mi van körülöttem. Mindenütt fák vettek körül, közöttük rohantam. Olyan gyorsan szedtem a lábaimat amennyire csak tudtam, hogy a zaklatóm utol ne érjen. 

Az egyik széles fa tövében megbújtam. Leguggoltam és csendesen vártam, hogy eltűnjön, csak a saját szapora lélegzetvételemet hallottam. 

A lépések mögülem megszűntek, így fejemet kidugva a fa mögé néztem. Nyugodtan vettem tudomásul, hogy eltűnt ezért úgy döntöttem felállok. Tenyereimet a hideg talajnak támasztottam, majd miközben próbáltam kiegyenesedni, egy sötét alakot láttam meg magam előtt. Hangos sikítás szakadt ki belőlem, majd újra rohanni kezdtem. Nagyjából négy perce futhattam, mikor megbotlottam egy hatalmas farönkbe. A térdeimre estem, amikből éreztem, hogy csordogálni kezd a vér. Az oldalamra borultam fájdalmamba és az ég fele néztem, mikor felém tornyosult a sötét alak.

Kifújtam az összes levegőt amit magamban tartottam, ő pedig előhúzott egy hatalmas kést és felém emelte.

Én pedig csak... feladtam.

Remegve riadtam fel szörnyű álmomból. 

Álom volt... Igen, az volt. Nyugodj meg Skyler, semmi baj, ez nem történt meg, csak a képzeleted játszik veled.

A telefonom képernyőjére pillantottam.

6:53. Ideje lenne készülődnöm.

Negyedik napja, hogy megkaptam az üzenetet és a zaklatóm azóta egyszerűen eltűnt.

"Olyan gyönyörű vagy

"Őszintén sajnálom, hogy nem maradhatsz életben Price miatt."

Még most is a fejemben zengtek ezek a szavak, nem tudtam őket kizárni a gondolataimból egy pillanatra sem. 

Próbáltam elfelejteni vagy nem tudomást venni róla, de nem sikerült, nem tudtam elengedni. Janel velem aggódott és nem igazán szeretett magamra hagyni még a munkahelyen sem, ugyanakkor azt sem szerette volna ha Chris a közelembe van az elmúlt időszakra való tekintettel.

Reggeli teendőim után lesétáltam a konyhába ahol barátom a pultnak támaszkodva nézett maga elé.

Mellé sétálva elvettem egy tiszta bögrét a pultról és a megmaradt, már lefőtt kávét beleöntöttem.

- Baj van? - törtem meg a kettőnk között lévő csendet, de ő csak megrántotta vállait és felém pillantott.

- Nem értelek. Már négy éve együtt vagyunk, de már mintha csak barátok lennénk. Úgy bánsz velem mint egy haverral, sőt néha mint egy idegennel. - Kifújta a levegőt szemeit pedig idegesen összeszűkítette és teljes testével felém fordult. - Mi bajod van Skyler? Mi az Isten történt veled? 

- Velem minden rendben, nincs semmi bajom - feleltem, majd indultam volna el a másik irányba de ekkor vállaimnál fogva visszarántott és mélyen szemeimbe nézett.

- Az a rohadt munka, a hülye futás és a kis barátnőd minden idődet elveszi - megszorította vállaim ami borzasztóan fájt, felszisszentem - vagy talán van valakid? Mondd el, ha van!

- Chris ez fáj - szűrtem fogaim között.

- Válaszolj már! - Kiabált rám, mire összerezzentem.

- Nincs! Senkim sincs, hogy lenne ha Rád sincs időm? - emeltem fel hangom mire elengedett, a bögrét pedig kitépte kezeim közül és a falhoz vágta.

- Leszarom, csinálj amit akarsz. Nem az a régi Skyler vagy akivel én összejöttem. Húzzál dolgozni és kezdj magaddal amit akarsz. - Kiabálta majd elviharzott mellettem.

Ott álltam a pultnak támaszkodva, remegve és a sírógörcs kerülgetett. Hogy teheti ezt velem? Ez nem Ő! Szívem szinte szétszakadt mellkasomban a csalódottságtól.

A telefonom rezegni kezdett farzsebembe, majd mikor előhúztam onnan, egy üzenet fogadott:

Jan: Minden oké? Nem írt az a szemét?

Én: Az a szemét nem írt, de ez a másik nem hagy létezni.

Jan: Csodás, rúgd tökön. Megyek érted, öt perc és ott vagyok.

Tényleg így lett, hamar megérkezett majd a munkahelyre is időbe beértünk.

A munkaidő gyorsan eltelt.

Az íróasztalánál ülve beszélgettünk az esti programokról, mivel egyikünk sem szerette volna otthon tölteni az éjszakát. Janel félt miután elmeséltem neki az álmom és Chris viselkedését is.

- Mi van ha ezeket Chris írja azért, hogy így szakítson? - gyártott újabb elméletet barátnőm.

- Ha így van akkor hagyja abba és dobjon ki nyíltan. Nem kellene a szívbajt hoznia rám. Egyébként lehetetlen. Az első üzeneteknél ott feküdt mellettem és aludt, ráadásul minek hazudna ilyet magáról? - döntöttem fejemet az asztalnak, majd az agyam ismét kattogni kezdett azon, mégis ki zaklathat.

- Lehet időzítős SMS! De hagyjuk a francba. Ma álarcosbál lesz a Nathalie-ba, ott a helyünk! - Csapott az asztalra a szőke lány majd elém dobott két belépőjegyet amit a legfelső fiókjából halászott elő.

- Honnan van neked ilyen protekciód? - Kerekedtek ki szemeim. 

Ezekre a rendezvényekre nagyon kevesen juthattak el, leginkább csak a gazdagok körében lévő személyek.

- Ismerem a tulajt - kacsintott, nekem pedig kikerekedtek szemeim. 

- Nathalie Stylest?

- Bizony! Régóta jóban vagyunk, imádom azt a csajt, annyira laza és jó fej! - lelkendezett. Mindig ilyen, ha egy jó barátjáról beszél.

- Akkor te ismered Harryt is, igaz? - kérdésemre szemöldökei felszaladtak homlokán, arcára pedig pimasz mosoly ült ki.

- Na már egyből a nőcsábász, nagy hírű Styles tesó jön szóba! Csak tudnám te honnan ismered... - kacsintott, mire egy tollat dobtam hozzá.

- Nem ezt kérdeztem... - durcásan dőltem hátra a székemben.

- Ismerem, nyugi. Ő is ott lesz, sőt, a kis bongyi a kísérőm, mivel nem találtam mást ilyen rövid idő alatt, Nath pedig ragaszkodott hozzá. Szereti kézben tartani a dolgokat. 

- Remek, nekem is szerzel egy kísérőt valahonnan? - irigyeltem kicsit Janelt. Aranyos srácnak tűnt ez a Harry fiú, egészen kis cuki arca volt, szép zöld szemekkel, kedves mosollyal, kis gödröcskékkel...

- Kerítünk valakit, na de menj haza készülj el, 7-kor indulás! - Csapott ismét az asztalra mire én ijedtemben megugrottam, de ő csak hangosan kinevetett.

- De én akkor szoktam futni - feleltem halkan, mire megforgatta szemeit. 

- Minek ennyit szaladgálni minden nap? Ráadásul olyan gyors vagy, soha nem értelek még utol.

- Tudod, úgy érzem, hogy hiába futok olyan gyorsan ahogy csak tudok, a jövőm elől így sem menekülhetek el. Pedig olyankor mindig úgy érzem, ez lenne számomra az egyetlen kiút... - Fejemet lehajtottam, majd ujjaimat kezdtem el babrálni, barátnőm erre semmit nem mondott ezért pedig nagyon hálás voltam neki.

Hamar eljött az este hét óra, szépen kiöltözve vártam Janelt. 

Egy vörös ruhát választottam magamnak, semmi extra nem volt rajta, teljesen sima volt mégis elegáns. Hajamat kiengedve hagytam és szépen kivasaltam, így még hosszabbnak tűnhetett.

Hazafele beugrotta egy maszkért is az egyik üzletbe, ami nem illett annyira az öltözékemhez, mégis számomra ez volt a tökéletes. 

Fel alá járkáltam a lépcsőn nehogy valamit elfelejtsek, mikor Chris hazaérkezett.

- Hová mész? - csapta be maga mögött az ajtót és méregetni kezdett. 

- Álarcosbálba - rövidre fogalmaztam válaszom, de úgy éreztem felesleges lenne ennél többet mondanom neki. 

- Nathalie és a báljai... - megrázta fejét, majd pár lépést közelebb tett felém. - Tudom miért mész oda.

- Kikapcsolódni? - Kérdeztem vissza sejtelmesen. Igazából tényleg ezért mentem, ötletem sincs mire célozhatott.

- Hogyne. Styles ágyában... - horkantott, mire zavaromban az összes ránc összeszaladt a homlokomon.

- Miről beszélsz?

- Páran jelentették, hogy amíg hétfőn te nem voltál ott velünk a vacsorán, a kis Harry fiú szórakoztatott téged - hangja tele volt gúnnyal, nekem pedig szörnyen rossz érzésem lett ettől. - Most is miatta mész oda, nem igaz?

- Nem. Janel hívott el, miatta megyek. Szeretnék nem foglalkozni a gondjaimmal és kicsit kikapcsolódni, itt pedig nem arra a srácra gondolok. Az Istenért, pár szót váltottunk! - csattantam fel. Próbáltam erős lenni, de mikor láttam ismét azt a mosolyt az arcán, szemeiben pedig a mély haragot, elvesztettem minden erőmet. Egyszerűen nem ment.

- Rendben, menj nyugodtan. Kapsz mára kimenőt - az ajtóhoz lépett, majd kitárta azt.

- Kimenőt? Mi vagyok én, a rabszolgád? - tártam szét karjaimat, ő pedig csak megrántotta vállait.

- Addig örülj amíg nem tekintelek annak. Hidd el, az neked nem lenne kellemes - felelte, majd kisétált az ajtón.

Ledermedtem. Soha nem volt még velem ennyire ellenséges, mint az utóbbi időben. Ez tényleg nem Ő!

Régen egy csodálatos ember volt, tele jóindulattal, boldogsággal, aki mindig azért élt hogy másokat is boldoggá tegyen. Hol ez a férfi?

Szemeimet összezártam, majd a tükör elé léptem. Ismét végigmértem magam, ekkor telefonom rezegni kezdett.

Egy üzenet...

Jan: Kérlek ne haragudj, de nem érek oda! Harry érted megy, érezzétek jól magatokat! XxJan.

Rémülten néztem a telefonom képernyőjét pár pillanatig, majd ismét felpillantottam a tükörre, ahol meglepő látvány fogadott. Harry állt mögöttem nagy mosollyal az arcán és engem nézett. 

Akaratlanul is úgy cselekedtem ahogy ő. 

Néhány másodpercig még így néztünk egymás szemébe, majd én megfordultam.

- Gyönyörű vagy! - Nyújtotta felém jobb kezét, én pedig elfogadtam.

- Köszönöm! Fel sem tűnt, hogy bejöttél... - zavaromban fülem mögé tűrtem hajamat, ő pedig csak halkan felnevetett.

- Az ajtó nyitva volt, kopogtam, de te nagyon a telefonodba voltál mélyedve.

- Igen, Jan pont most mondta, hogy te jössz értem - próbáltam a kínos szituációt korrigálni több-kevesebb sikerrel.

- Maszkod megvan? - tekintetével végig arcomat fürkészte, én pedig aprót bólintottam. - Remek! Akkor indulhatunk is.

Az odafele út jó hangulatban telt, Harry mondott néhány nagyon hülye viccet, de úgy adta elő, hogy mégis nevetnem kellett rajta. Mókás figura volt, azonnal jó kedvem lett mellette.

A bálon próbáltuk nem elveszíteni egymást, mivel álarcban nem biztos hogy felismerném messziről. 

Éppen a teraszon a korlátnak dőlve kémleltem a gyönyörű kertet, mikor a házigazda Nathalie jelent meg mellettem egy pohár pezsgővel a kezében.

- Micsoda meglepetés! Örülök, hogy megint találkozunk! - ölelt azonnal magához és én is így cselekedtem. - Dühösnek kellene lennem amiért nincs rajtad a maszk, de a teraszon én is mindig leveszem így nem probléma! - felelte, majd tényleg megszabadult maszkjától és a korlátra tette azt. - Chris nem jött veled?

- Nem - feleltem talán túl gyorsan is, mivel egyből kíváncsi tekintettel nézett rám. - Kicsit összekaptunk, azt hiszem nem lett volna jó ötlet ha ő is jön. 

- Ó, sajnálom. Akkor ki a kísérőd? - Érdeklődött, én pedig már éppen nyitottam volna válaszra a számat, de egy mély, rekedt hang megelőzött. Azonnal rá néztem.

- Én vagyok az - Harry nagy mosollyal az arcán sétált felénk, majd egy nagy puszit nyomott testvére homlokára.

- Te szegény lány, nem tudom melyik srác a rosszabb... - bökte oldalba a fiút, mire ő csak kinyújtotta rá a nyelvét. - Most nézz csak rá... Mint egy gyerek! Egy kis srác! Pedig huszonhárom éves! Borzasztó... - Felnevettem a kis játékukon. - Ez most egy randi amúgy?

- Nathalie! - szólt rá azonnal testvére. - Nem is igazán ismerjük egymást. Janel barátnőd nem tudott ide érni ezért megkérte Skylert, hogy legyen helyette a kísérőm.

- Szóval nem randi? - kíváncsiskodott, mire a fiú azonnal rávágta a választ.

- Nem!

- Jól van Harry... Tudod, hogy nem szeretem, ha hülyének néznek! - Nyújtotta felé mutató ujját fenyegetően, én pedig csak felnevettem. A lány rám kapta tekintetét, majd kacsintott egyet. - További jó mulatást srácok! Aztán ha úgy esik, az én szobám tabu! Ja és Sky... Remélem találkozunk még!

Harry homlokom csapta magát, belőlem pedig még hangosabb kacagás tört ki.

- Ez hogy lehet az én rokonom? 

Megráztam fejemet, mire ő is nevetni kezdett és kezét ismét felém nyújtva bevezetett az épületbe, majd felkért egy táncra.

Nagyon sokáig táncoltunk Harryvel, jó hangulatban telt az este egészen addig amíg telefonom jelezni nem kezdett.

- Ne haragudj, ezt meg kell néznem! - Kértem tőle elnézést, majd mikor bólintott ezzel jelezve, hogy nem probléma, elindultam a kijárat felé.

Kicsit távolabb sétáltam, majd megnéztem a telefonom képernyőjét.

Chris 9 nem fogadott hívás... 

Jan 3 nem fogadott hívás...

Egy új üzenet.

Azonnal az üzenetre kattintottam.

Ismeretlen: Ezt látta a kis párod is? Biztos nem lesz boldog, mikor elküldöm neki is, ahogy mással enyelegsz...

A képre kattintva pedig állam szinte a földet súrolta.

Harryvel táncoltam miközben mosolyogva éppen valamit a fülembe súgott. A maszk ellenére is tökéletesen kivehető volt az arcunk. 

Akkor ezért az a sok nem fogadott hívás...

Dühösen ejtettem ki kezemből a telefonom, majd ekkor tűnt fel, hogy jó messze eljöttem az épülettől.

Leguggoltam a készülékért, majd ismét jelezni kezdett.

Ismeretlen: Mutasd meg, milyen gyorsan tudsz futni...

Nem értettem mire gondol, majd mikor kiegyenesedtem, egy magas, sötét alakot láttam meg magam előtt. 

Egy hang sem jött ki a torkomon, az álmom jutott eszembe és ijedtemben azonnal rohanni kezdtem. Nem tudtam merre megyek, azt sem merre vagyok éppen. Szaladtam ahogy a lábam bírta, próbáltam lehagyni, de ekkor megbotlottam egy hatalmas farönkben és a fejemet beverve minden elsötétült előttem. 

****************************************************************************************

Hey-ho!

Megjött az új rész! 

Ez most még hosszabb lett mind az előző rész. 

Nem tudom mennyire lesz számotokra érdekes, vagy mennyire fog tetszeni nektek, de reménykedem a legjobbakban! :) 

Picit több Harry, érdekesebb Chris, Nathalie is többet tűnik majd fel... 

Mindenkinek fontos szerepe lesz, ezt előre szeretném leszögezni! :) 

Szeretném megköszönni az új olvasók szavazatát, a feliratkozást, a kommenteket!

Remélem most is lesznek visszajelzések!

A kommentekért tényleg nagyon hálás lennék!!! :D

OLDALT KÉT SZAVAZÁS IS TALÁLHATÓ!!! KÉRLEK SZAVAZZATOK!!!!

Köszönöm szépen, hogy itt vagytok velem! Jövőhéten új rész! :)

xX Sky. :)