1O. Emlékek

2017.08.01. - Kedd

- Janel szemszöge - 

Talán hiba volt úgy döntenem, hogy maradok a kisházban és itt töltöm az éjszakát. Már hajnali három óra van, de egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. A gondolatok száguldoztak a fejemben, nem hagytak nyugodni, így inkább kipattantam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt, ahol meglepetésemre Harry szintén a pultnál ülve kortyolgatta hajnali koffeinbombáját. 

- Na mi van Hercegnő, te sem tudsz aludni? - mosolyodtam rá, mire csak egy fáradt szemforgatást kaptam válaszul. A kedves kis becenevet még kamasz korunkba akasztottam rá, mikor növeszteni kezdte haját. Meg kell mondjam, eleinte utált ezért, most viszont már inkább csak elengedi füle mellett a megszólítást. 

- Nem - felelte szűkszavúan, majd mikor az egyik bárszéken helyet foglaltam mellette, mély levegővétel után folytatta - Skyler húga tud valamit, amit nagyon nem kellene. Beszélnem kell vele ma, mielőtt kiderül. 

- Mit csináltál Styles, amit Sofia is tud? - bukott ki belőlem azonnal a nevetés, ajkamra pedig apró mosoly húzódott. 

- Az nem lényeg, maradjon az én titkom - fújtatott, majd homlokát a márványlapra hajtotta - ha ez kiderül, az egész tervemnek lőttek, Janel. Ezt nem hagyhatom, meg kell állítanom azt a kislányt.

- Ez az egész terv már az elején halálra volt ítélve - simítottam kezemet hátára, majd mikor fejét oldalra fordítva rám pillantott, azonnal el is vettem onnan. Mindig volt bennem egy olyan érzés, hogy talán egy-két gesztusomtól Harry félreért engem. Próbáltam lecsúszni a székről, hogy visszamenjek szobába, de a barátom felegyenesedett és finoman elkapva csuklómat visszahúzott.

- Mi a baj, Janel? - kérdezte rekedt, mély hangján miközben arcomat fürkészte. Lehajtottam fejemet, majd egy rövid gondolkozás után megnyíltam neki. Már kiskorom óta a legjobb barátom, ha neki nem mondok el dolgokat, akkor mégis kinek kellene?

- Annyi minden jár a fejemben, Hazz... Tudod mennyire nehéz engem zavarba ejteni - mosolyodtam el, mire halkan felnevetett. 

- De könnyű kihozni a sodrodból - hangja jókedvet sugárzott, azt hiszem kicsit sikerült elterelnem a figyelmét a gondjairól.

- Igen, nos... Nekem sokszor kellemetlen, amikor veled vagyok kettesbe - kezdtem, majd nyeltem egy nagyot. Harry csak megértően bólintott jelezve, hogy folytassam. - Tudod, hogy mennyire zavarosak voltak a dolgok akkor...

"Három évvel ezelőtt...
- Gyere már Nel! - kiáltott Lara a szobámból, mire gyors léptekkel felsiettem a lépcsőn. - Na végre, ezt a felsőt add már kölcsön - mutatott fel egy fekete toppot, ami az egyik kedvencem volt.

- Pont azt? - bukott ki belőlem azonnal, ő pedig egyből felém kapta a fejét. 

- Most mi van? Ez csak egy felső, ne rinyálj már, csak egy estére kell - húzta huncut mosolyra ajkát, mire csak sóhajtottam egyet. Lara ellen akkor sem nyerhet az ember, ha neki van igaza. - Ne rinyálj úgy, mint egy kislány. Tizenkilenc éves vagy, könyörgöm. 

- Oké-oké - tettem fel kezeimet megadóan, majd fehér ágyam végére ültem le, lábaimat pedig felhúzva törökülésbe helyezkedtem - Csak kérlek vigyázz rá nagyon, tudod hogy egy fontos személytől kaptam!

- Tudom, a bátyuskádtól. Mióta is nem tudunk róla semmit? - álldogált a tükör előtt és igazgatta hosszú, fekete haját vállain, közbe pedig rám sem nézett. Hangja teljesen érzelemmentes volt.

- Mondtam, hogy ezt a témát hagyjuk - emeltem fel a hangom, mire egyből felém fordult. - Nem szeretek róla beszélni.

- Nem kell egyből hisztizni, csak szeretném ha végre kizárnád az életedből azokat az embereket akik már semmit nem kellene, hogy jelentsenek - sétált mellém, majd mélyen szemeimbe nézett. - Gyere el ma bulizni, biztos jót tesz majd neked. 

Lara mindig nagyon kiegyensúlyozott és határozott lány volt, emellett pedig gyönyörű is. A fiúk azonnal szemet vetettek rá tökéletes teste, gyönyörű haja és angyali arca miatt, emellett pedig a természete is tarolt náluk. Erős jellemmel volt megáldva és könnyűszerrel utasított bárkit bármire. 
Szerencsés volt, aki barátjának mondhatta magát, vagy akivel egyáltalán szóba állt.

Az este elején nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteget táncoltunk és emellett ittunk is, és bár én nem voltam részeg, barátnőm annál inkább. 

- Gyere Ley, menjünk - szólítottam titkos becenevén, majd karjánál fogva húzni kezdtem volna a kijárat felé, ha nem rántotta volna vissza kezét. 

- Hagyjál már, gyere inkább te is, igyunk még! - kuncogott fel, én pedig csak megráztam fejemet és a terasz felé vettem az irányt. 

 Néhány perc múlva, mikor már úgy éreztem kellően megnyugodtam és sikerült kiszellőztetnem a fejem, Lara után indultam, de sehol nem találtam. Hiába hívtam vagy írtam neki üzenetet, semmi választ nem kaptam. Aggódni kezdtem, így a barátjának írtam hátha érte jött és sikerült hazacibálnia.

Én: Szia Hazz, Lara veled van? 

Nem kellett sokat várni, a válasz szinte azonnal érkezett.

Harry: Velem nincs, azt mondta együtt mentek el ma bulizni. Baj van? Oda menjek?

Szemeimet lehunytam, talán akaratomon kívül nagyobb bajt okoztam, mint ami eredetileg volt.

Én: Ne, hagyd csak. Kimentem levegőzni, de mire bejöttem nem találtam. Biztos itt van valahol, majd megkeresem. Tudod, hogy írok ha gond van. 

Harry: Írj amint megtaláltad, vigyázzatok magatokra! Értetek megyek. 

Legalább negyed órán át kerestem még barátnőmet, míg nem megtaláltam egy eldugott kis résznél, miközben egy sráccal éppen egymással flörtölgetve beszélgetnek. 

- Lara! - kiáltottam rá, mire azonnal szétrebbentek. Barátnőm dühösen nézett rám, sminke el volt kenődve a srác pedig csak nagyot nyelve bámult engem. Látszott, hogy mind a ketten teljesen ki vannak ütve és semmit nem tudnak a világukról, maximum csak egymásról.

- Még beszélünk, szia Chris - a lány apró puszit nyomott a srác arcára, majd felém indult meg.
Megvető pillantással díjaztam a férfit, aki egész végig barátnőm fenekét nézte.

- Na ja, a soha viszont nem látásra... Chris - mértem végig, mire rám kacsintott. A nénikédet...

Barátnőmmel azonnal a kijárat felé vettük az irányt, szinte magammal rángattam kifelé és egy csöppet sem figyeltem arra, hogy mit sipákol mögöttem. Amint kiérkeztünk, magammal szembe fordítottam és mélyen néztem szemeibe.

- Ez meg mi volt? Berúgsz mint a franc, eltűnsz, aztán egy idegen csávóval talállak meg? Ki vagy te? - mértem végig, ő pedig csak összekulcsolta kezeit mellei előtt és értetlenül bámult rám.

- Mi a fasz bajod van neked, Janel? Buliznod kellene, élned bakker! Vénkisasszony akarsz maradni, vagy mi van? - emelte fel hangját, én pedig meghökkentem mondanivalóján. Szóval ezt gondolja?

- Azt hittem legjobb barátnők vagyunk, és nem gondolsz rólam ilyeneket pusztán azért, mert azzal foglalkozom, hogy rád figyeljek minden rohadt alkalommal ahelyett, hogy én is felszednél valakit - emeltem fel én is hangomat, mire széttárta kezeit.

 - Akkor ne figyelj rám! Chris figyelt, nekem az éppen elég.

- Ja, Chris, el is felejtettem, mi van Harryvel? Aki csak szólok, nemsokára itt lesz és ha így meglát, nem lesz túl boldog. Undorítóan festesz - ismét végigmértem, mire tekintetem megakadt a rajta lévő toppomon, aminek alján egy hatalmas lyuk tátongott. - Az mi?

- Mi? - nézett a területre amire éppen mutattam, majd nagyot nyelt és megvonta vállait.

- Majd megcsináltatom, nem gáz. Kicsit hevesebb voltam a kelleténél - szemeiből egy minimális sajnálatot sem tudtam kivenni, így dühösen meglöktem vállainál amitől elvesztve egyensúlyát elborult és a hideg betonon kötött ki.

- Te hülye vagy? - ordított rám, mire csak mérgesen elfordultam, de ekkor megbotlottam egy alakban. 

- Mi történik itt? - kérdezte rekedt hangján Harry, arcomon egy hatalmas könnycsepp gördült le és kikerülve őt, csalódottan hazafelé vettem az irányt.

Nem csak a felső miatt voltam ennyire dühös, hanem mert a legjobb barátnőm kihasználta a törődésem, és ezzel visszaélve valószínűleg megcsalta azt az embert, aki őt mindennél jobban szereti. A hallgatásom miatt pedig én is szar embernek éreztem magam.
Nem csak tőle undorodom most, de magamtól is, hiszen egy szót sem tudtam szólni erről Harrynek. Bár ez nem is az én dolgom lenne...

Visszaemlékezés vége..."

- Miért mondod el ezt nekem éppen most? - Harry homlokán azonnal összeszaladtak szemöldökei és érdeklődve fürkészte tekintetével arcomat.

- Akkor még nem tudtam, hogy gyenge vagyok. Az iskolába mindig egy erős csajnak mutattam magam, vele viszont elveszítettem minden erőt ami bennem volt - feleltem halkan, mire bal kezemet az ő jobb kézfejére helyeztem. - Azért mesélem el, mert az erősített meg, ami ez után következett. Azért lettem ennyire kemény és határozott, mert volt valaki aki ezt hozta ki belőlem. Aki segített nekem átvészelni ezt, és aki miatt már Larat is könnyen lekezeltem bármikor.

- Ki volt az? - kérdezte érdeklődve, mire csak mosolyogva biccentettem egyet. 

- Te.

"Visszaemlékezés...

Másnap reggel elviselhetetlen fejfájásra ébredtem, amit nem az alkohol okozott, hanem a sírás amitől alig bírtam elaludni. Fájt a barátnőm kihasználása és az, hogy tönkrement az egyetlen ajándék, amit a bátyámtól valaha is kaptam. 
A telefonom képernyőjére pillantottam, ami 13:23-at mutatott. Nem semmi, volt alvókám rendesen...
Fáradtan vonszoltam le magam a lépcsőn át egészen a konyháig, majd odatettem főni magamnak egy extra erős kávét, anyu bögréét pedig a mosogatóba tettem. Már valószínűleg reggel elment dolgozni és késésbe lehetett, ezért nem tudott elpakolni maga után. 

Mikor a kávém lefőtt és kiöntöttem egy adagot a bögrémbe, a csengőnkre valaki szinte ráfeküdt, mert megállás nélkül sípolt.

- Megyek már! Megyek na! - kiabáltam az ajtó felé, majd mikor kinyitottam, Harryt pillantottam meg a küszöbön várakozva.

- Hát te? - kérdeztem meglepődve, mire hatalmas mosoly húzódott arcára és mögém mutatott. 

- Bemehetek? - kérdésére arrébb álltam és utat engedtem neki. Miután besétált, a folyosótól beljebb már nem ment, csak egy szatyrot tartott felém. - Ezt neked hoztam.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy a fiú így lát, kócosan, pizsamába, de miután átvettem tőle a csomagot a kíváncsiságom felülmúlta zavaromat. Óvatosan húztam ki belőle egy gyönyörű, virágos crop topot, amely pont az én méretembe volt. Finoman végighúztam ujjaimat az anyagon és rámosolyogtam Harryre.

- Hát ez? - kérdésemre csak mélyen beszívta a levegőt, majd megvonta vállait.

- Tudom, hogy mi történt a másikkal és azt is, hogy az mennyit jelentett neked. Az pótolhatatlan, de remélem azért ez valamennyire ki tud engesztelni - olyan őszintén hagyták el a szavak ajkait, hogy szint kedvem támadt a nyakába ugrani és megköszönni a figyelmességét, de én nem ilyen voltam, így inkább csak hozzásétáltam és magamhoz öleltem, ő pedig viszonozta ölelésem. Pár másodpercig így álltunk, majd hátrébb léptem egyet.

- Ez nagyon sokat jelent nekem, köszönöm. Azt hiszem ez lesz az új kedvencem, és ezt soha nem fogom odaadni senkinek - döntöttem oldalra fejem, mire hangosan felnevetett. Olyan szépen mosolya van, mindig megvillantja hófehér fogsorát amitől a lányok elolvadnak. Bár én soha nem voltam oda az ilyen típusú férfiakért, Harryt mégis vonzónak találtam, talán a jelleme miatt is.

- Szerettem volna még valamit mondani neked - kezeit zsebre dugta, majd minden erejét összeszedve folytatta a mondanivalóját. Elképesztően érdekelt, mit szeretne mondani. Biztosan nem tud az estéről mindent, hiszen akkor nyilván ezt a gesztust sem lépte volna meg. - Janie, te egy remek csaj vagy. Az az igazi éned, akit az iskolába mutatsz magadról. Az a kemény, okos, talpraesett lány, aki annyira különc és annyira más, hogy már szinte kötekedni nem mernek veled... Megvan benned az a tűz, ami sokakba rohadtul nem. Te odaállsz, kiadod a magad igazát és bárkinek megmondod ha valami nem tetszik, kegyetlenül jó fej vagy és sokan ezért akaszkodnak rád annyira. De mikor ott van Lara... - itt hangja elhalkult, én pedig csak bal kezemet jobb karomra simítottam, és így hallgattam tovább mondanivalóját -Nos, ha ő ott van mintha elnyomnád magad. Mintha nem mernél neki nemet mondani, azt teszed amit ő mond de ez nem te vagy! Bármennyire is szeretem és a szerelmem, őszintén meg kell mondanom, hogy nincs rád jó hatással. Ne félj tőle, egyenlőek vagytok! Ha ő az asztalra csap, te csapj rá kettőt. Ne hagyd magad, ne nyomjon el, baromi kemény vagy és ezt neki is el kell fogadnia! Remek vagy Janie, mutasd meg neki, hogy egyikőtök sem több a másiknál. Oké? 

Ledöbbentem, szinte pislogni sem tudtam mondanivalója után, annyira tökéletesen igaza volt Harrynak és az hogy ezt kimondta, hogy ő mondta ki, felnyitotta a szemem éppen annyira hogy lássam ki vagyok én, és mindenki más kicsoda. Ő adta meg a löketet ahhoz, hogy újra önmagam lehessek bárkivel szembe is...

Visszaemlékezés vége..."

- Szóval miattad lettem újra önmagam - löktem meg óvatosan Harry vállát, mire ő halkan felnevetett és a plafont kezdte bámulni miközben nagyokat pislogott. Nem hitte el amit mondok. 

- Ezért volt az, hogy utána már annyi jó emléked lett Laraval. Mert tényleg az asztalra csaptál és megmutattad, hogy egyenlőek vagytok ő pedig egy idő után elfogadta ezt... Ezért lettél ennyire más, ennyire... - elakadt mondanivalójával, majd tekintetét újra rám vezette és láttam rajta, ahogy keresi a tökéletes szavakat de nem találja.

- Ezért lettem ennyire az igazi Janel. Önmagam - fejeztem be a tökéletes igazságot, ő pedig csak büszkén magához ölelt. - Ezért állok ki mindig melletted, mert ha te nem lettél volna ott akkor talán egy részem mindig gyenge maradt volna. És az volt az az eset, amikor egy másik részem mégis elgyengült...

- Amikor... - finoman elhúzódott de csak annyira, hogy éppen a szemembe tudjon nézni. - Amikor belém szerettél?

- Igen. Odáig mindig csak egy gyerekkori barátnak tekintettelek, de mikor azt éreztem, hogy te vagy az első és egyetlen aki meglátta bennem az igazi énem és rá is ébreszt erre, akkor rájöttem, hogy te több vagy nekem ennél - vontam meg vállamat majd egy pillanatra ismét lesütöttem szemeimet, de végül erőt véve magamon újra beletudtam mélyedni a smaragdzöld tekintetébe. - Megerősítettél Styles, talán ez volt az ami feltüzelte bennem a dolgokat. De már vége.

- Biztos vége? - kacsintott rám játékosan, mire nevetve megforgattam szemeimet.

- Talán néha még eszembe jut az a csók, meg az a... - itt elakadtam és nagyot nyeltem, de Harry arcát nézve remekül mulatott rajta. - Most mi van, mit nevetsz?

- Semmi, csak vicces, hogy ennyire zavarba jössz attól, hogy egyszer smároltál és lefeküdtél egy barátoddal - rázta meg fejét én pedig csak hátat fordítottam neki és leugrottam a székről. 

- Ugyan már, az most talán jobban zavarba hoz, hogy Christ kerülnöm kell, a legjobb barátnőmnek pedig színt kell vallanom - indultam meg a nappali felé, majd hallottam hogy Harry a nyomomba van. Lehuppantam az ülőgarnitúrára és bekapcsoltam a TV-t, amin mindenhol csak a hülyeség ment, így megállítottam egy mesecsatornán.

- Most tényleg mesét nézünk? - huppant le közvetlenül bal oldalamra barátom, majd jobb karját átlendítette vállaim felett és magához húzott - Na, ne rinyálj nekem Janie - nyomott egy puszit hajamba, nekem pedig apró mosoly kúszott arcomra. - Hogy kezdődött ez az egész Price-al? Vagyis a buli most már megvan, ahol megismerted. De ez a mostani kavarás... Mikor?

- Minden akkor kezdődött, mikor megjelentél Skyler életében...

"Visszaemlékezés... 

Az irodámba ülve nézegettem a tökéletes képeket keresve a laptopom képernyőjét, majd az ajtó egyszer csak kivágódott és Christopher Price csörtetett be rajta.

- Mit akar tőle Styles? - csapott az asztalomra, mire dühösen rá pillantottam és felugrottam helyemről.

- Nem tudom mi bajod van, de szépen kérlek távozz az irodámból - feleltem nyugodt hangon, bár borzasztóan mérges voltam. Mit képzel ez? Hiába figyelmeztettem, egy tapodtat sem mozdult. - Chris, takarodj innen vagy hívom a biztonságiakat!

- Mit akar, Janel?! Nem kérdezem meg újra! Válaszolj, neked tudnod kell! - szinte ordított, mire a folyosón lévő emberek az ajtóm köré gyűltek, de én csak a bejárathoz lépkedve magunkat elzárva a világtól és a kíváncsiskodó tekintetektől bezártam azt.

- Még egyszer elmondom, hogy nem tudom csak azt, hogy a barátnőd éppen az exed után nyomozgat és most is a sírjánál van, szóval ide figyelj te túlméretezett idióta - emeltem fel mutatóujjamat majd fenyegetően lépkedtem felé - ha csak egyszer is újra így rám törsz és pletykába hozol engem, esküszöm mindenre hogy befektetlek az egyik sírba! Ahelyett, hogy vele beszélnéd meg, itt tobzódsz nálam! Menj utána, vagy a franc tudja, de szállj le rólam.

Mondandóm végére hangom egyre halkult, de a fenyegetésemet minden apró mozdulatommal nyomatékosítottam benne, ő pedig csak nagyot nyelt és leült az asztalomnál lévő székre. Kezeit combjára helyezte, majd homlokát tenyereibe helyezte. Szinte kezdtem megsajnálni.

- Oké, most mi van? - bukott ki belőlem a kérdés, bár érdektelennek szerettem volna maradni, kíváncsiságom felülmúlt.

- Styles elvette tőlem Larat, most pedig őt is el akarja? - hirtelen felnézett rám, majd tekintetünk találkozott. 

- Érdekes, az az eset fordítva történt emlékeim szerint - emeltem magasba szemöldökeimet, mire ő kiegyenesedett és hátradőlt a székben. - Nem fogja elvenni tőled, de én most utána megyek mielőtt valami baja lesz a temetőbe. Ki tudja... Lehet megtámadja egy zombi! 

Felkaptam táskám és az ajtó felé indultam, amit egy mozdulattal ki is nyitottam és elhagytam a helyiséget. Nem érdekel, hogy ott maradt, és az ócska gyerekes kifogásom sem, egyszerűen csak nem szerettem volna vele egy helyen maradni, mert féltem, hogy megsajnálom...

Visszaemlékezés vége..."

- Pont az volt a lényeg, hogy szenvedjen! Erre megsajnálod? - hallottam Harry hangján, hogy kicsit kiborult ettől, de nem tűnt úgy, mint aki ezért haragos lenne. Pusztán csak nem értett engem, amivel kapcsolatban abban a pillanatban én is így éreztem magam. 

- Igen, de nem tudom elnézni, ha egy férfi ki van borulva. Te nem láttad, mennyire maga alatt volt és hogy kikelt magából! Nem tűnt egy veszedelmes vadállatnak, de olyan volt, mint aki most veszítette el élete kincsét... - pislogtam nagyokat, majd ujjaimmal egy szőke tincsemet kezdtem piszkálni. 

- Mégis hamar túllépett élete kincsén - horkantott szarkasztikusan Harry, mire a tincsemmel finoman orrba vágtam. Ő játékosan úgy csinált, mintha meg akarná nyalni azt de csak legyintettem egyet felé és undorodó arcot vágtam. Hülye Styles, a hajam a kincsem, hozzá ne érj a nyelveddel...

- Aztán emlékszel a tervedre a bállal kapcsolatosan? Hogy majd te kíséred el Skylert, én pedig otthon maradok? - kérdésemre bólintott, én pedig ismét mély levegőt vettem. - Nem pont úgy alakult, ahogy azt tervezted.

"Visszaemlékezés...

A szobámba ülve olvasgattam egy internetre felrakott fanfictiont, mikor telefonom rezegni kezdett. 

Christopher Price: Engedj be. 

Azonnal felpattantam székemről és kettesével szelve a lépcsőket rohantam le a bejárati ajtóhoz, amit miután kinyitottam, Chrissel találtam szembe magam. Mi a fészkes fenét keres ez itt?

- Te mit keresel itt? - szakadt ki belőlem az első kérdés, ami belém ötlött, de ő csak megvonta vállait, erősen odébb lökött majd maga után bevágta az ajtót és körbenézett a házamba.

- Szép kis ház - nézett be a nappaliba, majd levette cipőit és az út közepén hagyva járta körbe a házat, de végül az első helyiségbe tért vissza. Én csak tátott szájjal figyeltem mit művel a férfi és széttártam kezeimet.

- Üdvözöllek az otthonomba, Price. De elmondanád mégis mit képzelsz te magadról? - förmedtem rá, de ő csak felém sétált és kezeit derekamra vezette, majd jobb kezével elengedte azt és végül arcomra helyezte.

- Tudom, hogy te is benne vagy. Mindannyian benne vagytok, de már leszarom, azt csináltok amit akartok - nevetett fel, ekkor pedig megéreztem enyhe alkoholszagát.

- Részeg vagy? - hajoltam el, de bal kezével csípőmet övéhez szorította.

- Dehogy vagyok, csak egy pohárral ittam, teljesen józan vagyok - felelte, bennem pedig tudatosult, hogy tényleg értelmes mondatokat tud összerakni és a járásával sincsen gond. 

- Most már elmondod, mit akarsz tőlem? - vontam fel szemöldökömet, mire ő csak egy bólintással válaszolt, ajkát pedig enyémre tapasztotta. Eleinte igyekeztem csókját kivédeni és elhúzódni tőle, de végén az édes érintéseitől megadtam magam, és úgy döntöttem belemegyek a játékba.
Hevesen viszonoztam csókjait, miközben ő erősen a falnak tolt és fenekemnél fogva megemelt, miközben markolászta azt.

- De Skyler... - suttogtam, mire Chris csak morogni kezdett és megindult velem a kanapé felé, amire ledobott majd felé mászott és kezeit pólóm alá vezette.

- Le van szarva ő is, és Styles is. Mindenki le van szarva Janel, csak mi vagyunk most - mosolyodott el, majd vággyal teli szemeibe néztem, ő pedig ajkát ismét enyémre helyezte, nyelvünk ismét vad táncba kezdett egészen addig, míg pár mozdulattal meg nem szabadított ruháimtól...

Visszaemlékezés vége..."

- Szóval Price megdugott a kanapédon? - horkantott Harry én pedig csak éreztem, ahogy arcom égni kezdett. - Aztán történt a baleset és a házba jöttél? Mikor Skyler elesett és beverte a fejét... Utána idejöttél, mint aki semmit nem csinált előtte. Az volt az egyetlen alkalom, vagy azóta ez rendszeres? 

- Rendszeres - feleltem halkan, arcom pedig egyre inkább égni kezdett, ezért eltakarva azt bebújtam Harry mellkasához. 

- Janie, nézz rám - fogta meg finoman csuklómat, majd egyik ujjával állam alá nyúlt így megemelve fejemet, hogy szemeimbe tudjon nézni. - Minden oké, nincs harag. 

- Esküszöl, Harry? Nem fogsz megutálni soha azért, mert így elárultalak? - mellkasomban szorító érzés kerekedett, féltem a válaszától.

- Nem, Kicsi. Én esküszöm, hogy soha nem foglak megutálni, semmiért - mosolyodott rám, majd szám sarkába adott egy apró puszit, de nem húzódott el, egész közel maradt arca enyémhez, én pedig késztetést éreztem arra, hogy a mai érzelembomba után kiadjak magamból mindent, így jobb kezemet nyakára vezettem és még közelebb hajolva hozzá ajkaira tapadtam. 

Harry eleinte óvatosan markolászta oldalamat, majd finoman eldöntött a kanapén. Bal kezét levezette combomhoz és óvatosan rám nehezedve apró csókokkal hintette be nyakamat amit finoman szívni kezdett én pedig halkan felszisszentem ennek hatására. Harry felemelte fejét, majd szemeimbe nézett. 

- Meglátjuk ki csinálja jobban kanapén, én vagy Price - mosolygott, majd jobb kezét hajamba vezette, kicsit megtépte azt és ismét ajkaimra tapadt.

**********************************************************************************************************************************************************************************************

KÖNYÖRGÖM NE UTÁLJATOK SEMMIÉRT. :D 
Tudom, hogy ez a részt most kicsit sok volt... Rengeteg új dolgot tartalmazott, bemutatta a régi és az új Janelt is, meg persze Larat is valamennyire...

De kérlek, ne utáljatok. :D

Nagyon szomorú voltam, hogy az előző részhez alig érkezett komment, így kérlek titeket valami visszajelzést adjatok számomra. :( Akár pozitív akár negatív. :)

Köszönöm, szép hétvégét! :)

xX Sky. :)