9. Felborult érzelmek

2017.07.31. - Hétfő

- Janel szemszöge - 

A barátaimmal töltött hétvége meglehetősen érdekesen telt. Skyler borzasztóan furcsán viselkedett, Harry teljes mértékbe került engem, Louis pedig Nathalieval töltötte minden percét. Teljesen egyedül voltam. Sky és Hazz viselkedését nem tudtam hova tenni, bár eleinte betudtam annak, hogy furcsa lehet ez az új szituáció és felállás mindenkinek, most úgy érzem nem ez az oka a viselkedésüknek. 

Az íróasztalomnál ülve kortyolgattam forró kávémat, a gondolatok pedig csak keringtek a fejemben, de egyszerűen nem volt épeszű magyarázat arra, mi ütött beléjük egy nap alatt. Tudom, nem vagyok egy könnyű eset, de nem hiszem, hogy bármivel is megbántottam volna őket. 

Természetemmel mindig kitűntem a többiek közül, annyi ellenségem volt már gimnázium óta, hogy egy kezemen sem tudnám megszámolni, de így lettem én egy igazi egyéniség, a furcsa mániáimmal és a nagy számmal. Gondolatmenetemből két kopogás szakított ki.

- Szabad - kiáltottam, mire az ajtó kinyílt és a göndör hajú barátom lépett be rajta. Arcán halvány mosoly terült szét, így vettem a bátorságot és viszonoztam a gesztusát. Harrynek jó kedve van, ez talán maga a csoda? Vagy csak álmodom? Lehet van egy eltitkolt ikertestvére? - Ülj le.

- Kösz - felelte, majd helyet foglalt az asztal túloldalán lévő székben. - Mizu? 

- Azt se tudom hol hol vagyok, annyira elhavazódtam a munkába. Közbe pedig az jár a fejemben, mivel vívtam ki a barátnőm kerülését - dőltem hátra székemben, mire ő horkantott egyet.

- Azzal, hogy baromi béna vagy néha - vonta meg vállait, szemeim pedig kikerekedtek. Nincs itt semmilyen ikertestvér, csoda, vagy álom. Ez az a Harry, aki az első adandó alkalommal sérteget, akit én ismerek...

- Mi a bajod, Styles? - homlokomon a ráncok összeszaladtak, agyamban pedig újra gyorsan forogni kezdtek a kerekek. Mire gondolhat?

- Skyler tudja, hogy te meg Price összejárkáltok. Vagyis még csak sejti, de azt tudjuk, hogy nála ez a két dolog nem áll távol egymástól - előre hajolt, majd bögrémet kezei közé vette és inni kezdte a kávémat.

- Oké, most tisztázzuk. Az első - mutattam fel fenyegetően mutató ujjamat - nem járkálunk össze, csak néha találkozunk. A második... Most már tudom, miért vagy rám te is kiakadva. A harmadik, ezt meg kell beszélnem vele. A negyedik pedig - mély levegőt vettem, majd egy tollat felkapva az asztalról hozzá vágtam - a kávémhoz soha a büdös életbe ne nyúlj többet, mert azért esküszöm végigmegyek egy fűnyíróval rajtad. 

- Oké-oké! - emelte fel bal kezét, jobbal pedig visszahelyezte a kis bögrém a megfelelő, megszokott kis helyére. - Mi a kínod, Jan? Mit akarsz attól a kis görcstől? Nem úgy van, hogy Lara mekkora barátnőd volt és te is bosszút akarsz állni? 

- De úgy van! Mindig úgy volt! Tisztelem és szeretem Larat a mai napig, de nem tehetek róla, hogy Chris megjelent az életembe! - kezemet hanyagul combomra ejtettem, és a fekete szoknyám szélével kezdtem játszani. - Mikor felbukkantál Sky életébe, Chris egyből rájött. Kiborult, én pedig beszélgetni kezdtem vele ami szépen lassan átalakult egy másfajta kapcsolatba. Nem árultam el ezzel a barátnőmet se, hiszen ő már nem volt szerelmes. De téged sem! Mert semmit nem mondtam el neki  tervedről. 

- Annyiszor veszekedtetek, vagy civakodtatok nyilvánosan! Franc se gondolta volna, hogy ezek két szex között zajló apró viták voltak - fejét oldalra billentve méregetni kezdett engem, ami irritált és úgy éreztem kivételesen azt szeretném, ha elmenne. - Lara? 

- Lara... Mikor megemlítik a nevét, eszembe jut az a sok emlék. Az órákon át tartó beszélgetések, a közös nyaralások. Az a sok sírás és nevetés, ölelés... Soha nem fogom elfelejteni azt a mosolyt. Hiányzik nekem, Hazz! Esküszöm... - az emlékeink megrohamozták elmémet és szívemet kezdték facsargatni. Nem sírtam, de már nagyon közel álltam hozzá. 

- Nem gondoltam volna, hogy másodszorra is beleesel ugyanabba a hibába, főleg ezeket tudván - szarkasztikus nevetés hagyta el ajkait, majd megrázta fejét és az ajtó felé indult. Mielőtt kilépett volna a helyiségből, még gyorsan visszafordult. - Janel, annyi rohadt titkod van. Azt hittem, legalább mégegyszer nem esel bele ugyanabba a hibába. De úgy tűnik, téged mindig vonz az, hogy a barátnőid ízlése után rohanj  - megvetően végignézett rajtam, majd magamra hagyott.

Az asztalomon lévő füzetet dühömben a falhoz vágtam és fújtatni kezdtem. A harag csak úgy szétáradt testemben, nem tudtam ellene mit tenni és nem is szerettem volna megnyugodni. Ki akartam adni magamból ezt a rossz érzést, de egyedül úgy éreztem nem fog sikerülni, így felpattantam a székemből, táskámat magamhoz kaptam és elindultam a kijárat felé. 

Nagyjából negyedórás út volt, míg autóval megérkeztem Chris ideiglenes lakásához. Felcsöngettem a harmadik emelet második ajtajához, majd pár csörgés után egy rekedt, álmos férfi hang szólalt meg. 

- Semmit nem rendeltem - felelte annyira unottan, hogy szinte kedvem támadt volna felkuncogni. 

- Sajnálattal hallom, mert a csomag meghozta önmagát - mosolyodtam el, majd mondatom végére az ajtó kinyílt.

- Akkor nagyon gyorsan siessen a csomag, mert nem kap a szállító borravalót! - hallottam hangján, hogy tetszett neki kijelentésem, így szaporán vettem az irányt a már jól ismert lakásig. Mire felértem, az ajtóban már kócos barátom ott állt egy alsógatyában és engem bámult kacér mosollyal az arcán. Amint megérkeztem elé, azonnal elkapta derekam és behúzott a barlangjába. 

- Nem is vártam mára meglepetéscsomagot! - óvatosan az ajtónak tolt, majd egy mély, szenvedélyes csókban részesített engem.

- Beszélnem kellett veled - jobb tenyeremet csupasz mellkasára csúsztattam, mire bal szemöldöke a magasba szökött. 

- Ez soha nem végződik jól - homlokát bal vállamra hajtotta, majd egy apró csókot nyomott nyakamra. - Akarom tudni, miről van szó? 

- Skyler sejti, Harry pedig tudja... - nyögtem ki bizonytalanul mondanivalómat, ő pedig csak élesen beszívta a levegőt. - Nem én mondtam meg nekik, fogalmam sincs honnan tudhatják! - megijedtem, tudtam, hogy Chris nem szerette volna, hogy ez valaha is kiderüljön, én pedig úgy érzem ha engem okolna emiatt, elveszíteném. 

- Dehát Janel... - óvatosan elhúzódott tőlem, egészen pontosan annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni, kezeit pedig derekamra csúsztatta. - Ugyan, miről tudhatnak ők? Mi csak barátok vagyunk.

Szavai meghökkentettek, szinte nem hittem a füleimnek. Azt hittem ha ide jövök lenyugszom, ehelyett most csak még idegesebb lettem. Arcom szinte égni kezdett a méregtől, majd nagyot nyeltem, és igyekeztem óvatosan ráharapni nyelvemre nehogy olyat mondjak, amit később megbánok.

- Persze - bólintottam egyet, de ajkaimra egy frusztrált mosoly kúszott - folyamatosan csókolgatsz, hívogatsz, az ágyamba mászol és a nevemet suttogod minden rohadt percben... de mi csak barátok vagyunk, igaz? Tudod Price, akkor boldogulj egyedül - dühösen eltoltam magamtól, majd erősen lenyomva a kilincset kiszabadítottam magam a lakásból. Eleinte szerintem nem tudhatta mi történt, mert nem hallottam magam után lépteket, majd talán másfél perc telhetett el mikor rohanni kezdett lefele a lépcsőn.

- Janel, te tényleg hittél abba, hogy ez több közöttünk? - hangja komoly volt, de nem megalázó. Sokkal inkább úgy éreztem, meglepődött. Megálltam az utolsó lépcsőfok előtt, majd meg sem fordulva válaszoltam neki.

- Hittem én sajnos sok mindent, de azt hiszem itt Harry az egyetlen, akinek mindig igaza van. 

Pár óra múlva már a Nathalie parkolójából sétáltam felfele éppen a hátsó kis házhoz, ahol a többiekkel szoktuk megbeszélni a fontosabb dolgokat. Bátorkodtam benyitni és azonnal meg is bántam, mikor azt láttam, hogy Louis a nappali közepén fel-alá járkálva nagyon magyaráz valamit, Harry pedig a fejét fogva ül a fotelban. 

- Hála a jó égnek, hogy megjöttél - göndör hajú barátom őszinte mosolyt villantott felém, hangjából pedig sugárzott a hála. 

- Megmentésre szorult, szívem? - kacsintottam rá, ő pedig csak Louis felé biccentett és tekintetéből látni lehetett, hogy elege van a barátunkból. 
Lehuppantam Harry mellé a fotel karfájára, ő pedig combomra simította tenyerét. Reakcióját látva rámosolyogtam, úgy éreztem a legjobb fiú barátom mégsem olyan mérges rám, mint ahogy hittem. Ő már biztos kidühöngte magát. 

- Mibe sunyultok, fiúk? - kérdeztem rá végül a kiakadás okára, Louis pedig azonnal kinyitotta száját. 

- Szerinted a csók megcsalásnak számít? 

- Tessék? - szemöldökeim szinte az égbe szaladtak, Harry pedig halkan felkuncogott mellettem. 

- A csók megcsalásnak számít, Janel? - Lou türelmetlenül dobbantott egyet a lábával. 

- Lenne pár kérdésem! - emeltem fel ismét mutatóujjam, majd az ajkaimhoz emeltem azt tettetve, hogy gondolkodóba estem. - Kivel csaltad meg Livt? Mikor szándékozol neki elmondani? A legfontosabb pedig, van bűntudatod?

- Akkor most visszakérdezek! - nyelt egy nagyot, majd gyorsan körülnézett a helyiségben más nem-e hallja a beszélgetésünket, végül tekintetét visszavezette rám. - Szerinted megöl? - szólásra nyitottam volna számat, de azonnal közbevágott. - Ne is válaszolj, mit gondolsz, hogyan fog megölni? Azért kíméletes lesz? 

- Nem tudom ő az lesz-e, de remélem nem. - Ráztam meg fejemet őszintén, hosszú szőke tincseim pedig ide-oda suhantak el arcom előtt. - Azért majd viszek virágot a sírodra - kacsintottam, ő pedig csak megforgatta szemeit, és egy "a picsába" felelet után elhagyta a nappalit. 

- Ez egy állat - nevetett fel Harry, mire jó érzés járta át testemet. Fontos volt nekem, hogy a barátaim jól érezzék magukat, a göndörke pedig mindig is értékes szerepet élvezett az életemben. 

- Talán ha nem csapja szét magát egész hétvégén a testvéreddel, most nem főne a buksija ilyen baromságokon - mosolygok rá, majd beharapom alsó ajkamat, ezzel elnyomva azt amit éppen ki szerettem volna mondani.

- Mi nyomja a kicsi szíved, szöszi? - a férfi ismét végigsimít combomon minek hatására jó érzés járta át testemet, én pedig csak oda vezettem tekintetemet. 

- Mi a baj velem, Hazz? 

- Miért lenne veled bármi baj? Talán Price bántott? - arca azonnal elkomorult. - Megölöm, ha bántott!

- Nem történt semmi ilyen, egyszerűen csak félreértettem azt ami kettőnk között volt. Nem az ő hibája... Pont ez a baj! - sóhajtottam, és kezeimet kezdtem tördelni. - Mindig szarul választok be pasikat és hamar beleélem magam a dolgokba. Imádom ezeket a kavarásokat egészen addig, míg nem érzek semmit. De ha már kötődni kezdek...

- Sokkal nehezebb - fejezte be Harry a mondanivalómat. Mindig tudta mire gondolok, már egészen kiskorom óta. Talán ő ismer a legjobban és bár folyamatosan öljük egymást, rá mindig számíthatok. Mindenek ellenére jó ember, csak nagyon megviselte Lara halála. 

- Te is így érzel Skylerrel? - a kérdés csak úgy kiszaladt számon, majd mikor megláttam elgondolkodó arcát, miközben a távolba mered olyan komoly képpel mintha éppen egy ítéletet hallana, meg is bántam a kíváncsiskodásomat. 

- Egy kicsit talán. Nem akartam tőle semmi komolyat, csak elcsábítani és megleckéztetni azt a majmot. Most viszont néha minden együtt töltött perc után azt érzem, hogy kezdek hozzá kötődni - mély levegőt vett, majd smaragdzöld szemeit újra az én zöldjeimbe fúrta. - Ez viszont nem oké, Jan. Soha nem tudnám őt boldoggá tenni.

- Eleinte én is így gondoltam - tenyeremet a combomon lévő kézfejére csúsztattam, majd megszorítottam azt. - Aztán megláttam, ahogy rád néz. Boldog melletted. 

Harry nagyot nyelt, majd felállt a fotelből, egy gyors puszit nyomott homlokomra és magamra hagyott. 
Óvatosan lecsúsztattam magam a helyére, lábaimat felhúzva elhelyezkedtem, fejemet térdeimre hajtottam és a gondolatok ismét terhelni kezdték agyam minden zeg-zugát. 
Annyira szerencsétlen vagyok néha. Kevés férfi van, akit megszeretek, Chris pedig ezen ritka csoport tagja, de mint ma az kiderült, ismét megszívtam. Elegem van az egészből. 
Két férfi volt, akihez ragaszkodtam. Az egyik ő, a másik pedig Harry... Bár csak három ember tudott róla, talán néha az arcomra van írva, hogy életem első szerelme a legjobb barátom volt. Az élet ironikus, nem? Lara a legjobb barátnőm volt, mire beleszerettem a pasijába, Harrybe. 
Most Skyler foglalja el ezt a helyet a szívembe, erre most ugyanez megtörtént Chrissel. 
Szerintem ebben a pár napban rengeteg kávéra lesz szükségem hogy mindenkivel tisztázhassam a dolgaimat. 
Főleg önmagammal... Mert még én sem tudom pontosan, mit is érzek. Ezek a rohadt felborult érzelmek teszik tönkre a kapcsolatomat mindenkivel. 

**********************************************************************************************************************************************************************************************

Sziasztok!

Remélem tetszett ez a rész és nem okoztam csalódást. Picit szerettem volna Janelt is bemutatni nektek, a titkaival együtt (amiből még jó sok van). Kedvelitek őt egyébként? Nekem személy szerint az egyik nagy kedvencem. :)
Harryről mit gondoltok?
Nagyon érdekel a véleményetek, kérlek írjátok meg kommentben! :3

Emellett pedig: 
Ha esetleg a történettel kapcsolatosan van bármi kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel, igyekszem minden kommentre válaszolni!

KÖSZÖNÖM. ♥

xX Sky.