2. Az első találkozás

2017.07.03.

A kelés és a reggeli elkészülés borzasztóan telt. A fejem azt hittem szétrobban, mintha egy bomba lett volna ami csak arra várt, hogy eldurranhasson a fejem helyén.

Soha nem részegedtem még le vasárnap este és azt hiszem többet nem is fogok.

Az íróasztalomon eldőlve kocogtattam a kávés poharamat a körmeimmel és vártam a csodát ami most azzal volt egyenlő, hogy hat a gyógyszer és elmúlik a fájdalom. 

Számtalanszor végig gondoltam a tegnap estét, az üzenetet, az alakot, Janel furcsa viselkedését, de egyszerűen nem tudtam hova tenni az emlék képeimet. Minden olyan zavaros volt... 

Nehézkesen felemelkedtem a székemből, és körbenéztem az irodán. 

Barátnőmmel egy helyen dolgoztunk, a 'Morrow News-nál. Ez egy napilap, ami nagyon híres a városunkban és nagyon büszkék vagyunk rá.

Míg én inkább fotós vagyok, és nagyon ritkán besegítek egy-egy írásba, addig Jan újságíró itt. Ő írja szinte az összes cikket, mindent kiderít -bármiről is legyen szó. 

Imádja a pletykákat, az intrikákat, sokszor olyan dolgokba is beleüti az orrát amibe nem kellene ezért akadtak is már problémái, de ilyenkor azt mondja ez nem csak a munkája hanem a szenvedélye is, ezért megéri.

A napilapban heti 1x, csütörtökönként megjelenik egy novella is tőle, álnéven. Hogy igaz-e amit ír vagy sem, azt soha nem árulja el senkinek. Igazából szerintem némelyiknek elég komoly valóságalapja van, csak nem szeret ezekről beszélni, inkább kiírja magából, majd a megjelenése után el is engedi a történteket.

Mérhetetlenül büszke vagyok rá, ugyanakkor sokszor azért frusztrál, hogy annyira titokzatos.

Ezeket átgondolva úgy döntöttem meg is látogatom az irodájába, ami közvetlen az enyémmel szemben van. 

Kettőt kopogtam, majd hívás nélkül benyitottam. 

Belépve meghökkentem a látványtól. 

Barátnőm frissen és mosolyogva gépelt miközben másik kezében a kávés bögréjét szorongatta.

- Mi a helyzet? - Pillantott fel rám, majd meg sem várva válaszom a bögrébe kortyolt és tekintetét visszavezette a gépre.

- Neked mi dereng a tegnap estéről? - Ültem le a vele szemben lévő székre kezeimet pedig összefontam melleim előtt. - Minden zavaros.

- Elmentünk bulizni, te ittál, én leléptem egy igen jóképű sráccal - itt felém kacsintott, mire csak megráztam a fejem - aztán mire visszaértem te valami alakot kergettél, aki szerinted a zaklatód volt, szerintem meg csak egy bulizó srác akinek nem volt annyi a gatyájába hogy eléd merjen állni és elhívjon táncolni. - Letette bögréjét, majd hátradőlve székén engem nézett. Tekintetét mélyen enyémbe fúrta, ami eredetileg nem zavarna, most mégis frusztrált valamiért. Hülyének nézett...

- E.S. azt írta menjek ki a temetőbe, mert látni fogok jeleket amik arra utalhatnak Chrisnek köze volt a lányhoz. - Átadtam telefonom, ő pedig elolvasta az üzenetet. 

- Már ne is haragudj, de ennek a kis girnyónak melyik lányhoz nem volt köze előtted? - Itt halkan felkuncogott, mire csak a fejem ráztam.

- Ne vicceld el! - Dorgáltam le, felemelte kezeit és előre hajolva könyökeit az asztalra helyezte, állát pedig tenyereinek támasztotta. - Kimegyek a temetőbe. Megnézem. Jössz velem?

- Ne is haragudj, mindenbe támogatlak de egy ilyen sirató hely nem nekem való... túl lehangoló! 

- Bezzeg Halloween-kor kimész az éjszaka közepén is...

- Sky... Szerintem feleslegesen mész oda, de ha úgy érzed a lelked ettől megnyugszik menj csak. Tényleg nem tudlak elkísérni, viszont tudom, hogy nem nyugszol meg attól ha azt mondom nincs ott semmi. Menj, nézd meg, döntsd el számít-e bármit is ha oda látogatsz... Talán megismered valamennyire ezt a lányt, de vigyázz! Nehogy csapda legyen... - Gyanakvóan nézett rám, megrázta fejét és láttam amint gépére pillantva elgondolkozik egy pillanatra. - Ki az a degenerált, aki egy fiatal nőt egy temetőbe küld?

- Ne legyél paranoiás, ezt a sok krimi teszi amit olvasol - felnevettem, majd felpattantam a székből, és az ajtó felé vettem az irányt, de mielőtt kiértem volna, még visszafordultam egy pillanatra. - Egyébként is, kezd érdekes lenni ez a Lara Bradley.

Hamar eltelt a munkaidőm fele, így ebédszünetbe nyugodt szívvel kimehettem a temetőbe. Gondoltam hiába nem ismertem ezt a lányt, valamit mégis illene vinnem, így vettem egy szál fehér rózsát. 

Sokáig kerestem a sírhelyet, de végül sikerrel jártam.

Egy domboldalom helyezkedett el a sír, fehér márvány volt, nem tudom illik-e ezt mondani, de olyan elegáns volt.

Középen egy név helyezkedett el. Lara Antonia Bradley, alatta pedig egy kép a lányról. Gyönyörű volt, mosolygott. Hosszú barna haj, sötétbarna szempár... Igazán kár érte, ezen a képen tele volt élettel. 

A kép alatt többfajta szöveg szerepelt.

"Örökké emlékezni fogunk rád, mindig a szívünkben élsz. Szeretünk."

Néhány betű is ott volt, gondolom a szerettei irathatták bele kik emlékeznek rá.

Figyelmesen át tanulmányoztam a betűket.

M, N, H, D, J, L, majd ledöbbentem... C. Ott volt a C betű. 

Nem tudom ez Chris lett volna-e, de rossz érzésem támadt. Véletlen egybeesés lenne? Ugyanakkor még valami feltűnt... Az E betű. Nem szerepelt közötte. 

Ha a párja volt, a szerelme, akkor hol van Ő? Miért nincs felsorolva?

A sírt tanulmányozva tekintetemet még lejjebb vezettem, a virágokra. Egy vörös, egy fekete, és egy kék csokor rózsa feküdt ott... nem volt vízbe rakva, egyszerűen csak ott hevert olyan árván mind a három... Összeszorult a szívem. 

Az egy szál fehér rózsámra néztem, majd átgondoltam hova tehetném, de úgy döntöttem a fekete csokor közé rejtem. E.S. csokra. Finoman bedugtam oda, majd leültem a földre és csak gondolkoztam.

Mindenhol olyan csönd volt. 

Azt hittem segíteni fog ha idejövök, de csak jobban összezavart.

Annyi új kérdésem lett.

A C betű Chris jelképe lenne?

Hol van E.S.? Miért nem szerepel rajta?

A kék csokor itt feküdt, gondolkoztam csapda-e, átverés hogy ártsanak neki de nem. Látszott, hogy már egy ideje ide tették, a virág is teljesen elszáradt már.

- Segíts nekem Lara. Tudom, hogy nem ismertük egymást, de kérlek segíts. Mi történt veled? - Felhúztam térdeimet, majd homlokomat neki támasztottam. Pár percig így ültem itt, mélyen gondolataimba temetkeztem mikor egy kéz érintette meg a jobb vállamat. Felkaptam fejemet, és Janel állt mögöttem. Leült mellém, rám mosolygott.

- Távol vagy egy ideje, féltem nehogy tényleg csapda legyen, így utánad jöttem - magyarázta, majd a sírra nézett - szép lány volt. Látom itt a kék virág... Biztos ő volt?

- Már elszáradt és látszik, hogy nem most hozták ide - magyaráztam, és megráztam fejemet. Annyi gondolat cikázott benne, hogy egyre rosszabbul éreztem magam. Fájt a szívem, majd meg hasadt ha csak a lány képére pillantottam, vagy ha arra gondoltam miért lehet itt ez a virág. - Mi van ha kiderül, hogy igaz?

- Ez nem fog megtörténni... - Janel bíztatóan megfogta a kezeimet.

- De mi van, ha mégis?

Miután vissza mentünk az irodába, az agyam annyira blokkolva volt, hogy inkább elkértem magam. Semmit nem lehetett volna kezdeni velem, minden zavaros volt és rosszul voltam, de magam sem tudtam mitől.

Otthon Chris össze-vissza járkált a házban, készülődött mert kosarazni mennek ma a barátaival. 

A fotelban ültem magam alá gyűrt lábakkal és csak néztem őt.

Hogy verhetne át engem? Négy éve, hogy együtt vagyunk és soha nem volt köztünk nagyobb gond. Tudtam, hogy titkai vannak, de ekkorát nem tudnék elképzelni róla. Nagy szíve van, nem rossz ember. Nem gyanusíthatom meg ilyenekkel pár üzenet, meg furcsa egybeesés miatt. Nem tudok arról, hogy megcsalt volna, soha nem bántott, mindig mellettem volt, szeretett.

Pár hónapja tényleg változott a kapcsolatunk, kicsit elhidegültünk egymástól de attól még nem veszíthetem el a bizalmamat iránta. 

Csúnya dolog vagy sem, de őt nézve most már úgy érzem kimondhatom, szerelmesnek nem érzem magam.

Ha rá nézek, érzek mély szeretetet, de ez nem szerelem, inkább ragaszkodás, vagy talán menekvés. 

Egy éve élünk együtt, eleinte jól kijöttünk, de mostmár sokszor kijönnek a hátulütők. 

A családom rajong érte. Anyám és apám mindenben segít neki, az öt éves húgom Stacey imádja, talán a tizenhat éves lázadó testvérkém az egyetlen, aki annyira nem szívleli. Sofia mindig leszólja és piszkálja, szerinte nem megbízható és keresnem kellene valami férfiasabbat. 

De az ő szavára nem adok mióta tudom, hogy az idősebb pasikra bukik, itt pedig a matek tanárára gondolok, aki nagyjából kétszer annyi idős mint ő, és bár tényleg helyes férfi, nős.

Gondolatmenetemből Chris szakított ki.

- Szerelmem, elkísérsz te is? Legalább kikapcsolódsz kicsit meg együtt is lehetünk. - Közel hajolt hozzám, és egy gyors csókot nyomva ajkamra azonnal pakolt is tovább.

- A haverjaid nem szeretik ha viszitek a barátnőket is, nem? Utálom, ha csesztetnek - igazából nem zavarna, de kellett valami fedő sztori, nem akartam menni. Aludni akartam, gondolkozni.

- Na jó, akkor nem kérek, parancsolok. Szedd össze magad, jössz te is. - Hangjában nem érzékeltem se bohóságot, de felszólítást sem. Kijelentette, mintha ez természetes lenne. Utálom, ha megmondják mit csináljak.

- Nem megyek. Nincs kedvem - unottan felálltam a fotelből és indultam volna a konyha felé, de elkapta karomat és szembe fordított magával.

- Rohadtul elegem van abból, hogy egy ideje szarsz a fejemre. Szedd össze magad, azt mondtam jössz te is. Ott leszel, nem érdekel mit csinálsz vagy mit nem, de ott leszel. Világos? - Tekintete szinte égetett, alig vártam, hogy elengedjen, úgy éreztem magam mint aki most szíve szerint elmenekülne innen és vissza sem jönne. Karomat kitéptem a fogságából, és csak bólintottam.

Utáltam, hogy nem tehetek mást, de bármennyire is nagy a szám, képtelen vagyok kiállni magamért.

Gyenge vagyok.

Az autó ablakának döntöttem fejem, még csak tíz perce vagyunk úton de már most rosszul vagyok az egésztől. 

Elhagytuk a táblát amely azt jelzi, átléptük a város határt és megérkeztük Riverwood-ba.

A környék legrosszabb városa.

Nagyobb mint a mienk és gyönyörű, ugyanakkor az itteni emberek romlottak. Vagyis a többség.

Még öt percet ültünk a kocsiban, majd egy hatalmas hotel előtt álltunk meg. Chris leparkolt, kiszállt, és odaadta egy fiatal férfinek a kocsikulcsot.

Kösz a segítséget... - gondoltam, majd kimásztam a kocsiból.

Tudnám minek kellett tizenöt percért kocsiba ülni, át is sétálhattunk volna.

A hotel recepciójához érve egy férfi fogadott minket.

- Köszöntöm önöket a Nathalie-ban! - Hatalmas vigyort küldött felénk, fogai olyan fehérek voltak szinte csillogtak.

- Jó napot. Christopher Price névre van a kosárpálya lefoglalva. - Barátom nem volt túl udvarias, miközben a férfihez beszélt tekintetével a többieket kereste.

- Igen látom is! Ma öt óra. De ahogy látom, van egy szoba foglalás is. 

Itt egyből rá néztem. Miféle szobafoglalás? Erről nem volt szó. Nagyon nem...

- Igen, két fő - helyeselt, majd rám nézve egy féloldalas mosolyt küldött felém és rám kacsintott.

Ez most nem volt szexi, inkább idegölő. Minek ez az egész?

- Christopher! - hallottam meg egy női hangot felkiáltani a recepciós mögül, egyből a hang gazdáját kerestem, hamar meg is találtam.

Egy gyönyörű fiatal lány volt, hosszú vörös hajjal, sötétbarna szemekkel, és élénk sminkkel. Tényleg nagyon szép volt, de honnan ismerik egymást?

- Nathalie! - Chris biccentett egyet, majd a pulton áthajolva adtak egymásnak két puszit. - Ő itt a párom, Skyler.

- Szia! - Nyújtottam felé kezet, közben pedig illedelmesen mosolyogtam. - Skyler Graham.

- Nathalie Styles! - Miután kezet fogtunk ő ismét áthajolt a pulton, és engem is két puszival köszöntött. Laza a csaj, nekem szimpatikus. - Érezzétek nagyon jól magatokat, bármire szükségetek van csak szóljatok! - Ezzel intett egyet, majd elsietett.

- Évek óta ismerem a csajt, nagyon jó fej, övé ez az egész hely, ezért is viseli az Ő nevét - magyarázta Chris, mire bólintottam.

- Értem. Jártál már Nathalie-ba? 

- Persze, többször is - felelte, majd elvett két belépőkártyát, és a pálya felé indultunk.

- Én nem a helyre gondotlam hanem a csajra, de nekem így is jó. - Vontam vállat, majd előre siettem.

A kosármeccs unalmas volt. A fiúk egymást szídták, alig dobtak, és mindenki punnyadt volt. Szerintem a csapat fele másnapos volt, teljesen használhatatlan. Ismerős helyzet, ilyen voltam én is reggel. 

Miután végeztek, elindultak vacsorázni, én pedig leghátul kullogtam. 

Félidőbe jött egy fiatal lány, aki segített nekik, most pedig csak arra figyeltem fel, hogy miközben én itt egyedül lemaradva sétálgatok, Chris a lány hátát simogatja, és nagyokat nevetve tartanak az épület felé.

Mély levegőt vettem, és megálltam. Kezeimet összekulcsoltam mellkasom előtt, a szél a hajamba kapott, úgy néztem a távolodó alakokat.

- Lemaradtál? - megugrottam. Egy mély, rekedt férfi hang szólalt meg mögöttem. Megfordultam. 

Legalább egy fejjel magadabb volt nálam. Barna göndör haj, szép zöld szemek. 

Hajamat eltűrtem arcom elől, hogy jobban lássam őt.

- Egy kicsit - feleltem röviden, mire elmosolyodott.

- Pici lábak miatt, vagy mert nem volt kedved velük tartani? - hangjától libabőrös lettem. Tetszett ahogy kinéz, a hangja is csodás... Vagyis inkább úgy mondanám, nem hallottam még ilyen férfi hangot. 

- Is-is. Elvannak nélkülem is, nem hiányzom a bandába - megvontam vállamat, majd hátra pillantottam, de már nem láttam őket sehol. - Később megkeresem őket.

- Hiba, ha egy ilyen szép lányt lehagynak. Ez biztonságos hely, de mi van ha nem itt történik hanem máshol? Ha egyedül maradsz, akár bánthatnak is.

- Nem félek! - Vágtam rá talán túl gyorsan is. - Amúgy Skyler vagyok. Skyler Graham. - Nyújtottam felé a jobb kezem. Tekintetét rá vezette, majd mélyen szemeimbe fúrta.

- Harry Syles. - Elfogadta kézfogásom, és egy mosolyt küldött felém. Arca két helyen is behorpadt. Gödröcskéi vannak, de édes... Na jó, fejezd be Skyler.

- Akkor neked rokonod Nathalie?

- A húgom - felelte nemes egyszerűséggel.

Éppen új kérdést tettem volna fel, mikor megszólalt a telefonom.

Chris...

- Azt hiszem már keresnek, mennem kellene - mutattam a képernyőre, mire vállat vont.

- Menj csak, érezd jól magad. 

Intettem neki, majd az étterem felé vettem az irányt.

Amint beérkeztem az ebédlőbe, azonnal megtaláltam az asztalunkat, és a szemem kiszúrta ahogy Chris idegesen ide-oda kapkodja a fejét.

- Itt vagyok, bocsi. Lemaradtam. - Huppantam le mellé, mire csak rosszallóan rázta a fejét.

Csöndben eltelt a vacsora, én pedig azt kívántam bárcsak valaki megmentene ettől az éjszakától, kívánságom pedig célt ért, mikor Janel szaladt be az étterembe.

- Utólagos jó étvágyat! - Szólalt fel hangosan, majd egy széknek támaszkodva rám nézett. - Azonnal jönnöd kell! Egy nagyon érdekes eset történt a városba, kellene egy fotós!

Már fel is pattantam, mire Chris elkapta karom. Miért csinálja mindig ezt?

- Nem megy sehova! Ráér holnap.

- Pofa be Price! - Horkant rá barátnőm. - Leszarom, ha kanos vagy, intézd el magadnak, minimálisan se érdekel a nyomorod. Engedd szépen el, hadd végezze a dolgát!

- A dolga mellettem van! - Chris felemelte hangját, de ismerhette annyira Janelt, hogy ő ettől minimálisan sem rémül meg.

- Hagyjuk már a rinyát te önző kis dög, ereszd el és ha mégegyszer így nyúlsz hozzá vagy birtokolni próbálod, kivasalom az alsó részed - mondata végére elmosolyodott, szinte éreztem diadalittas mosolyából a boldogságot. - Gyerünk Graham, dologra! - Felém sétált, majd karomat kitépve Chris szorításából az ajtó felé tessékelt.

- Ezt még megjárod Marshall! - kiáltott utánunk.

- Hajrá Chris, meglátjuk kinek van több titka - barátnőm csak rá kacsintott, majd kiszaladva a hotelből a kocsijába pattantunk.

- Milyen ügyről van szó? Meg milyen titkokról beszéltél? - estem neki azonnal, de ő beindította a kocsit és csak utána válaszolt.

- Pont róla van szó, csak nem mondhattam. Kutakodtam kicsi a Bradley családról, és több képet is találtam, amin Lara szerepel Chrissel.

Ledöbbentem, szívem hevesebben kezdett dobogni, alig vártam hogy induljunk mikor megszólalt a telefonom. 

A képernyőre pillantottam.

Ismeretlen: Olyan gyönyörű vagy.

Ismeretlen: Őszintén sajnálom, hogy nem maradhatsz életben Price miatt.

****************************************************************************************

Hey-ho!

Megjött az új rész! 

Hosszabb lett mind az előző és szerintem érdekesebb is.

Megismerünk két új szereplőt, kicsit jobban belelátunk Sky érzéseibe, tudunk meg dolgokat a családjáról, és megismerjük Christ.

Igazából csalódott vagyok, hogy nem igazán kapok kommenteket, deee nagyon remélem, hogy ennél a résznél már azért lesz néhány! :)

Köszönöm szépen, jövőhéten új rész! :)

xX Sky. :)