7. Gyanús

Két héttel később...

2017.07.28. - Péntek

Izgatottan pakolásztam a számomra fontos dolgokat a táskámba. Úgy terveztük, hogy ezt a hétvégét öten a Nathelie-ba töltjük együtt. Janel, Nathalie, Louis, Harry és Én. Nagyon vártam, mert bár nem megyünk messze - sőt-, mégis együtt leszünk és talán jobban meg is ismerhetem őket. 

Az egész Harry ötlete volt, aminek még jobban örülök, hiszen azt mondta szeretne velem tölteni még több időt. Ó, hát még én...

A napjaim az utóbbi időben jól teltek. Sokat voltam Janellel, a családommal és persze Harryvel is. Vagyis az utóbbival inkább rengeteget. Nem volt nap, hogy ne láttuk volna egymást, vagy ne szerveztünk volna valami programot. Nagyon kedves volt velem mindig, egyszer sem hagyott magamra én pedig ennek hatására még közelebb éreztem magamhoz. Eleinte mikor megcsókolt volt egy kis bűntudatom Chrisopher miatt, de ez mára szerencsére elmúlt és csak élvezem minden együtt töltött percünket.

Apropó, Chris... Azóta nem is hallottam róla semmit, mintha a föld nyelte volna el. A városbeliek -vagyis az idősebb korosztály- pletykált arról, hogy mi történhetett velünk és hova lett a volt párom, de nem érdekelt különösebb képpen. Most elengedtem a hülyeségeket és arra koncentráltam, hogy kikapcsolódjak. 

Az üzenetek is megszűntek, ami számomra igen gyanús, mégis sokkal nyugodtabb vagyok azóta. Megkönnyebbültem. Remélem ez így is marad, és a zaklatóm nem tér vissza, hogy ismét bosszantson. Talán elégtétel volt neki, hogy Chrissel külön váltak útjaink, vagy talán attól tart, hogy elárulom bárkinek is. 

Gondolkoztam, hogy Harrynek elmesélném a történetet, ő biztosan megértene engem és megnyugtatna, de miután megszűntek az üzengetések, fölöslegesnek találtam őt ezzel zargatni. 

- Haló, Graham! - Lökte be az ajtómat Janel. - Nagyon remélem, hogy összeszedted magad mert már csak rád várunk! Hajrá-hajrááá! - Tapsolt kettőt a fülem mellett, mire megugrottam és a kezemben lévő pólómmal finoman hasba vágtam. Barátnőm csak kiröhögött, majd elkapta a kis táskámat és a kijárat felé indult.

- Még nem pakoltam el mindent! - kiáltottam utána, de ő csak a fejét rázva folytatta útját.

- Kit izgat? Nem egy évre megyünk, gyerünk már! - parancsolt rám.

Mélyen beszívtam a levegőt és magamban gyorsan szitkozódni kezdtem barátnőmről amit szerintem meg is érezhetett ugyanis hátra fordult és ismét kettőt tapsolt. 

- Jan, nem vagyok a kutyád! - förmedtem rá, ő pedig csak hangosan felnevetett.

- Még jó, azzal kedvesebben bánnék! Szedd már össze magad, itt fog hagyni minket a kis pasikád - kacsintott, nekem pedig utolsó szava hallatán azonnal égni kezdett arcom. 

- Harry eljött értünk? - akaratomon kívül alsó ajkamba haraptam, ő pedig csak gúnyos mosolyra húzta száját. 

- Nem, majd Chris állít be hogy elvigyen az új pasidhoz szórakozni - ércelödött, én pedig csak sértődöttséget színlelve elindultam a kijárat felé.

Jól van Marshall, ezt még csúnyán visszakapod...

A bejárati ajtón kilépve megláttam Harryt, amint a kocsijának dőlve nézi mobilját majd mikor felnézett és meglátott, arcára azonnal hatalmas mosoly húzódott kezeit pedig széttárva várta ölelésem. Több se kell, gyors léptekkel megindultam felé és ölelésébe zárkóztam. Magasságom miatt fejem éppen a mellkasági ért, így neki dőlve mélyen beszippantottam kellemes illatát. Bár tegnap láttam, mégis borzasztóan hiányzott.

- Fúj - dörmögött mögöttem barátnőm, mire halkan kuncogni kezdtem és Harry apró rázkódásából ítélve ő is így tett. - Gerle pár, a nagy szerelmezés közbe nem kéne az ajtót bezárni? 

- Fogd már be - nevetett Harry, én pedig csak bólintottam még mindig hozzá bújva. Őszintén, nem akartam őt elengedni de kénytelen voltam, ha nem szerettem volna hogy vasárnap estére mindent kipakoljanak a házamból. 

Hamar megérkeztünk a kis ideiglenes szállónkba ahol miután lepakoltunk egyből megtámadtuk a medencét. 

- Érezzétek otthon magatokat! - fogadott minket az óriási medence szélén ülve Nathalie. 

A telefonjainkat egy kis asztalra tettük a szobakulcsokkal együtt, majd Janel és Louis azonnal csobbant egyet, míg mi Harryvel leültünk tőlük kicsit távolabb a kőre és beszélgetni kezdtünk. Napról-napra egyre jobban ismerjük egymást. Sűrűn éreztem a tekinteteket magamon, de nem zavart, csak rá koncentráltam, végig őt figyeltem. 

- Tudod Harry, te olyan vagy számomra mint egy könyv - mondatomra kérdőn nézett rám, majd megfogta bal kezem és simogatni kezdte. - Érdekel az egész lényed, minden ami te vagy, de kíváncsi vagyok a végére, hogy mi lesz velünk. Bárcsak itt is a végére lapozhatnék, és elolvashatnám hogy zárul a történetünk. 

- Akkor mi lenne a csattanó? - mosolyodott el Harry, mire én csak megvontam vállamat.

- Nem kell csattanó, csak boldogság - jelentettem ki, mire csak bólintott és finoman megcsókolt. 

Meghitt pillanatunkat egy hangos rezgés zavarta meg, én pedig tekintetemet azonnal a hang irányába kaptam. A telefonok felől érkezett. Vártam, hogy anyám írjon nekem így azonnal felpattantam és a készülékek irányába mentem, de telefonomra pillantva azonnal nyugtáztam, hogy nem nekem érkezett üzenet, hanem az enyém mellett lévő mobil képernyője villogott.

Tudom nem szép dolog, de kíváncsiságom vezérelt így felkapva a készüléket elolvastam az üzenetet.

P: Jó mulatást mára, de tízkor a szokott helyen találkozzunk. xChris

Mélyen szívtam be a levegőt, amit egy ideig ki sem engedtem, majd miután kétszer újra elolvastam, a levegőt kifújva helyeztem vissza az asztalra a telefont. 

Ez Janel telefonja, az üzenet feladója pedig az én ex barátom. Mióta vannak ők jóban, és Jan miért mesélt neki a kiruccanásunkról? Meg egy találkozó? Mi a franc van?! 

- Gond van? - állt meg mögöttem Harry, mire én megfordulva szembe találtam vele magam és csak megráztam a fejem. - Biztos? Olyan ijedt arcod van. 

- Minden oké, csak valamit nagyon furcsálltam, de semmi gáz. Komolyan - bizonygattam sokkal inkább magamnak, mint neki, de ő csak elfogadva válaszom óvatosan elkapta kézfejem és a medence felé vezetett. 

Míg oda értünk megállás nélkül szőke barátnőmet néztem, ahogy Nathalievel egymást fröcskölve szórakoznak. Talán nem ismerném őt elég jól? 

Amíg mind pancsikoltunk és szórakoztunk elhatároztam, hogy este követni fogom a barátnőmet. Csúnya dolog? Igen. De az is, hogy ő titkolózik előttem, főleg egy ilyen dologgal kapcsolatban. 

Egy idő után meguntuk a szórakozást és mindenki kiment napozni, egyedül Nath maradt bent velem.

- Na, milyen a kapcsolatod az öcsikémmel? - kacsintott rám majd az ablak felé biccentett ahol épp látni lehetett Harry és Louis "verekedését", bár sokkal inkább cicaharcnak tűnt. Két lökött...

- Bárcsak tudnám mi van közöttünk. Szeret-e, vagy csak tetszem neki, esetleg más miatt keresi a társaságomat. - Sóhajtottam, majd belegondolva a legrosszabba is csak lehajtottam fejem és úgy folytattam gondolataimat. - Viszont nem kérdezhetem meg, mert egyszerűen rettegek a választól. Talán rosszabb lenne, mint a tudatlanság. 

- Harry rendes kölyök! Láttam már csajokkal, de még soha nem láttam úgy mosolyogni, mint a te társaságodba - simított végig karomon, én pedig azonnal arcára vezettem tekintetemet. - Tudod kettőnk közül ő a kemény, én pedig aki kézbe veszi a dolgokat. Ő kitalálja, én megszervezem, ő teljesíti. De nem mindennel van ez így, van néhány dolog amit ha a fejébe vesz sem tudom onnan kiverni... Mint például a kapcsolatotok.

- Ki akarnál engem verni a fejéből? - egy pillanatra megtorpantam és azon gondolkoztam, mi van ha más úgy látja, mi abszolút nem illünk össze. Bár miért is illenénk? Nem igazán hasonlítunk egymásra, nagyon kevés a közös bennünk.

- Nem, ne érts félre - villantott egy hatalmas mosolyt felém - azt verném ki a fejéből, ha bántani akarna téged. Ha valami történne a kapcsolatotokkal. Tudod... Megcsalna, vagy ilyesmi. 

- Oké, Nath. Komolyan nem értelek - nem hazudtam, egy pillanatig sem értettem mire akar célozni az egésszel. Hogy jön ide a megcsalás, a bántás? 

- Skyler, jól figyelj rám - teljes testével felém fordult, majd gondolatait jól megfontolva oldalra biccentette fejét és alsó ajkába harapva próbálta elmagyarázni a számomra érthetetlen mondandóját. - Harry kedvel téged, és én is. Szeretném ha sokáig együtt lennétek, boldoggá tennétek egymást. De ha Harry valaha is bármivel megbántana téged, magam kezeskednék arról, hogy a testvérkém nagyon megbánja a tetteit.

Magyarázata végére annyira komoly lett és hideg, hogy szinte éreztem a közöttünk lévő lavinát ami most indult útjának és egyszer csak megáll valahol, de remélem nem temet maga alá. Ijesztő számomra amit mond, hiszen keveredik a negativitás a bosszúval, aminek jelenleg semmi értelme nem volt, hiszen egy szerető testvérpárról volt szó és egy éppen bimbózó kapcsolatról. Ez minden pozitív lenne, Nath mégsem így látja. Mintha látna benne, bennünk valami rosszat. Ez pedig halálra rémiszt engem...

Mikor az óra este negyed tizet mutatott, a szobám felé vettem az irányt de megtorpantam mikor megpillantottam ahogy Nathelie és Louis egy ajtónak dőlve igen elméjülten... Csókolóznak? Nem, ez annál már sokkal több volt. Szép vagy Tomlinson, egyszer a szőke most meg a vörös...

- Nath, menjünk be mert itt tuti valaki meglát! - torpant meg Louis, mire a vörös lány csak kuncogni kezdett.

- Lou, ne legyél ennyire beszari! Ez az igazi izgalom! - kacérkodott vele a lány, de a fiú csak elkapta a csuklóját és magával húzta az egyik szobába. 

Hajrá srácok, jó mulatást!

A szobám felé vettem az irányt, ahol gyorsan átöltöztem egy kényelmes ruhába és a mobilomat felkapva indultam is utamnak, de ekkor lépett be Harry.

- Hova mész, Drágám? - tolt vissza az ajtótól a szoba közepéig, majd szorosan magához húzott és apró csókot nyomott ajkamra.

- Van egy kis dolgom, nemsokára jövök - mosolyogtam rá majd próbáltam öleléséből kibújni de nem engedte.

- Gond van, Sky? - szemei összeszűkültek, éreztem hogy gyanús voltam neki abban a pillanatban. 

- Semmi baj, Harry - nyomtam apró puszit arcára, majd elmosolyodtam - szeretnék valakit meglepni.

- Azt hittem végre kicsit kettesbe tölthetjük az estét - arcára szomorúság és csalódottság ült ki, ami szinte összefacsarta szívemet, hiszen minden vágyam az volt hogy vele legyek, de hajtott a mérhetetlen nagy kíváncsiságom. 

- Vissza jövök, ne izgulj! Csak egy fél óra maximum, semmi több - simítottam végig arcán, mire beleegyezően elengedett és az ágyhoz sétálva ledobta telefonját, én pedig kihasználva az alkalmat leléptem. 

Az épületet elhagyva már 21:50 volt, így sietős léptekkel próbáltam elbújni egy fa mögé és vártam barátnőm felbukkanását, amire talán két percet kellett várni, ugyanis hamar megérkezett és a központ felé igyekezett. 

Kellő távolságból követtem, de néha már túlságosan is lemaradtam és figyelnem kellett merre vihette útja. 

Egy betonkerítéshez érkeztem mikor Janel gyanúsan hátra pillantott, de reflexből azonnal visszahúzódtam így esélytelen, hogy egy pillanatra is meglátott volna. 

Mikor kinéztem megnyugodva vettem tudomásul, hogy folytatta útját de ekkor telefonom rezegni kezdett kezembe. Azonnal a képernyőre pillantottam.

Ismeretlen: Nagyon csúnya dolog követni a barátnődet, ugye tudod Skyler? 

Mélyen szippantottam be a nyári forró levegőt, de bátorságom összeszedve válaszoltam az ismeretlennek, akiről már rég nem hallottam.

Én: Titkolózni is csúnya dolog, ő mégis ezt teszi. Elegem van abból, hogy mindenki hülyének próbál nézni!

A válasz hamar meg is érkezett.

Ismeretlen: Az új szerelmed ott vár egy szobában, és ahelyett hogy most éppen őt tennéd boldoggá, te a barátnőd meg az exed után loholsz. Gratulálok, kislány. 

Dühösen zártam le telefonom. Nem az ismeretlenre voltam mérges, hanem magamra. Tényleg ott hagytam Harryt, hogy őket kergessem ahelyett hogy egyszerűen megkérdeztem volna barátnőmet az egészről. De nem, az túl egyszerű lett volna...

Visszavonulót fújva indultam el egy lépcső felé amely lefele vezetett egyenesen a szálló felé, és még csak a negyedénél jártam, mikor telefonom újra rezegni kezdett.

Ismeretlen: Arra még nem gondoltál, hogy kiderítsd ki lehetett Lara párja? Vagyis Én? ;)

Lélegzetem elállt egy pillanatra, hiszen mindennél jobban szerettem volna megtudni ki ő, de nem tartottam esélyesnek, hogy én ezt egyedül ki tudnám deríteni. Az ég fele pillantottam, majd folytattam utam, de a következő lépcsőn valami csúszósra léptem, így egyensúlyomat elvesztve elborultam és rengeteg ütés után minden elsötétült előttem.

**********************************************************************************************************************************************************************************************

Hey-ho!

Tudom, szörnyű vagyok! Most jó ideig nem volt rész, ennek az oka pedig az, hogy egyrészt újra olvastam az előzőeket, másrészt annyi dolog volt a munkahelyemen hogy semmire nem volt időm. Komolyan, semmire! :(

Remélem nincs nagy harag emiatt. Vasárnap hozok új részt ismét! :)

Remélem tetszett nektek ez a rész, és nem okoztam csalódást. 

Egy kis ugrással kezdődött, de most már valamennyire kibontakozni látszik számomra Skyler karaktere. :) 

Kérlek írjatok nekem kommentbe véleményt! 

Köszönöm! :)

U.i.: Külön köszönet azoknak, akik eddig mindig kommenteltek! Nagyon hálás vagyok!!!

xX Sky. :)