8. Game On

"Lélegzetem elállt egy pillanatra, hiszen mindennél jobban szerettem volna megtudni ki ő, de nem tartottam esélyesnek, hogy én ezt egyedül ki tudnám deríteni. Az ég fele pillantottam, majd folytattam utam, de a következő lépcsőn valami csúszósra léptem, így egyensúlyomat elvesztve elborultam és rengeteg ütés után minden elsötétült előttem."

- Sky... Sky! - szólítgatott Harry de úgy érzékeltem hangját, mintha egy kút mélyéről kiabálna nekem. Apró ütéseket éreztem arcomon, majd óvatosan, résnyire kinyitottam szemeimet. - Gyerünk már Hófehérke, nem nyeltél mérgezett almát - hangján apró szórakozottságot éreztem, így szemeimet igyekeztem minnél nagyobbra nyitni.

- Ha haldokolnék egy ilyen szép esés után, akkor is rajtam szórakoznál? Hol maradna a hét törpém és a csókom a hercegemtől? - apró mosoly kúszott arcomra, tudtam, mi lesz a válasza.

- Ez természetes, még táncot is lejtenék fölötted. Vagy rajtad, nem tudom mennyire lennék morbid - halkan felnevetett, majd kezét nyújtotta, amibe belekapaszkodva óvatosan felálltam. - A hét törpédet nem tudnám ide varázsolni sajnos. 

- Kedves vagy Styles, érzem, hogy szeretsz - böktem meg mellkasát, majd hajamba túrtam és megigazítottam szénaboglyára hasonlító bozontot a fejemen. 

- Ezért szeretsz, a hercegtől származó csókodat viszont bármikor megkaphatod - kacsintott rám, majd finom, gyors csókot nyomott ajkaimra. - Viccet félre téve láttam, hogy már kezdesz magadhoz térni és most szerencsére semmid sem vérzett. Meg olyan nagyot azért nem eshettél...

- Elájultam! Az már csak nagy esésnek számít... - mentettem ami menthető, de ő csak megforgatta szemeit és egy gúnyos mosoly után ajkaiba harapott. 

- Persze, mert megint megijedtél. Rájöttem! Más csaj ma fél sikít, te viszont hanyat vágódsz áltó helyedben.

- Ez nem igaz! A múltkor megbotlottam, most pedig megcsúsztam. Nem én tehetek róla, hogy a szerencsétlenségek csak úgy vonzanak magukhoz, mint egy mágnes - durcásan melleim előtt összefontam karjaimat és hátat fordítva neki elindultam a Nathalie felé. Harry jóízűen felnevetett mögöttem, majd csendben követett. 
Nem kérdezett semmit. Sem azt, hogy mit kerestem itt, sem azt, hogy hogyan történt mindez. Nem tudom hogy sejtette-e, vagy csak úgy érezte ha fontos elmondom neki, de felettébb hálás voltam a gesztusért. A szívemhez nőtt ez a kis idióta, nem szeretném őt elengedni -valószínűleg soha. 

Hamar visszaértünk a szállásunkra, ahol a szobánkat elfoglalva még beszélgettünk egy kicsit, majd Harry úgy döntött, ideje aludni. Jó hamar elment a kedve az élvezetektől, de most kivételesen nem is bántam. Janel járt a fejembe.
Létezik, hogy ennyire félre ismertem volna a barátnőmet? Vagy titkol előlem valamit. Az egészbe az a legérdekesebb számomra, hogy mindig is utálta Christ, egyszerűen a megvető pillantásokon és a szánakozó, csipkelődő mondatokon semmi más nem volt köztük, legalábbis tudomásom szerint nem. 
Meg voltam zavarodva, nem tudtam mit kellett volna tennem, így inkább az alvás mellett döntöttem. Ha kipihenem magam, holnap újult erővel és fantasztikus gondolatokkal kezdhetem a szombati napomat. 

Reggel madárcsicsergésre keltem, amitől máris sokkal jobb kedvem lett, mindent pozitívabban láttam. A gyors, közös "ágyba-reggelink" után Harryvel úgy döntöttünk utunk pár órára külön válik, ugyanis neki Louval volt egy kis elintéznivalója, nekem pedig Nathalie ígért egy csodálatos masszázst. Persze ő is csak "vendég" most mint én, a munkát profik végezték.
Akár órákig el tudtam volna viselni ezt a csodálatos kényeztetést, de kedvem szegte, mikor Janel trappolt be dühösen a terembe. Fejemet felemeltem, majd gyönyörű zöld szemeibe néztem, azok viszont lángoltak a haragtól és csalódottságtól.

- Mi a gond? - dünnyögte Nath, de hallhatóan nem igazán vette komolyan a lány halk dühkitörését.

- Baromira elegem van az összes férfiből - vágódott le egy fehér fotelba velem szembe, majd a plafont kezdte kémlelni. - Az összes egy rohadt, álszent, hazug féreg. Megdugnak, aztán hurrá, jön a "majd kereslek" dumával.

- Mikor dugtál te? - a kérdés azonnal szöget ütött fejembe mikor rájöttem, kivel is töltötte az estét.

- Az nem fontos, a lényeg az az, hogy mind egy kis tetű. Tudod mit? Minek nekünk ez a sok barom? Sokkal keményebbek vagyunk férfiak nélkül! - csapott combjára, majd jelentőségteljesen ismét szemeimbe nézett de olyan mélyen, hogy úgy éreztem komoly üzenete lesz mondanivalójának. - Te is nagyon vigyázz az összessel. Mind hazudik. 

- Janel - kapcsolódott be Nathalie a beszélgetésbe, majd felült a masszázs ágyon, megigazította gyönyörű hosszú, göndör, vörös haját és bűbájos mosolyt varázsolva arcára folytatta - szívem, még nem tanultad meg, hogy mindenki hazudik? 

- Ti hazudtatok már nekem? - bukott ki belőlem a kérdés amit át sem gondoltam, majd megráztam fejem és szemeimmel szugerálni kezdtem őket. Szőke barátnőm elvörösödött, szinte láttam rajta  a zavarodottságot míg a vörös lány sokkal inkább mulatott kérdésemen.

- Sky, hogy hihetsz ilyet? - nyelt nagyot Jan, de ekkor Nath ajkaiba harapva közelebb sétált hozzám. 
Felültem én is, ő pedig a hajamat kezdte piszkálni és egy hatalmas mosoly keretébe válaszolt végül. 

- Mindannyian hazudunk Skyler, Mindenkinek. Nincs kivétel. TE sem vagy kivétel - hangsúlyozta ki a "te" szócskát, majd mély levegővétel után az ajtó felé indult. - Én igyekszem őszinte lenni, de ha csak az igazat mondjuk, az emberek megeszik az életünket, végül pedig felemésztik azt. A saját életedet kell élned és le kell szarnod ki mit mond vagy mit gondol rólad. A te életed, a te döntésed. Ha valamit elcseszel, arról majd nem más tehet. Csakis te magad... Te vagy az életed felelőse. Formáld magadra és élvezd. 

Vörös barátnőnk monológja után elhagyta a termet, Janel pedig nem nézett szemeimbe. 
Az előbb elhangzott mondatok visszhangoztak fejemben, tudtam, hogy minden szava pontosan igaz.

- Biztos soha nem hazudtál nekem? - léptem közel a lányhoz, ő pedig csak megvonta vállait. Feladta a magyarázkodást.

- Talán mégis, nem tudom. Engem mindig a jó szándék vezérel, ha a barátságunkról van szó - az utolsó szónál tekintetét rám vezette, de én csak sóhajtva elindultam a kijárat felé. - Csak miattad csinálok mindent Skyler, nem másért. Nem magamért. Nem értük.

"Nem értük." Mégis kikért? Megkérdezni mégsem volt már kedvem, hiszen talán csak egy újabb hazugságot hallgathattam volna végig, ami még zavarosabbá tette volna az így is komplikált történetet a fejemben.

A délelőttöt végül a medence szélén töltöttem, ahol folyamatosan telefonomat nyomkodva az Instagramot nézegettem.
Gyanús volt a csönd, így mikor üzenetem érkezett, meg se lepődtem. Már szinte vártam...

Ismeretlen: Rájöttél már, mennyi aljas dolog és ember vesz téged körül?

Horkantottam, majd erőt véve magamon azt a választ pötyögtem be, ami a szívemen volt.

Én: Te vagy a legaljasabb. Lekophatnál már, mert baromira idegesítesz. 

A válasz szinte pár pillanaton belül meg is érkezett.

Ismeretlen: Mondtam Skyler! Te nem élhetsz, Pricenak bűnhődnie kell a lány miatt.

Mély levegőt szippantotta be amelytől testem egy minimálisan megremegett, kezeimen pedig libabőr futott végig. 
Felbátorodtam. Besokalltam.

Én: Nem érdekel mi van vele. Nem érdekel az sem, hogy mit tett vagy mit nem, nekem egyszerűen semmi közöm az egészhez. Semmi közöm hozzá, nem is akarom hogy legyen. Egy dolog van, amit tiszta szívemből kívánok. 

A telefonom újra csipogni kezdett, majd az üzenetet elolvasva apró mosoly kúszott arcomra. 

Ismeretlen: Mi lenne az, Skyler? 

Én: Hogy örökre eltűnj E.S. Te is és mindenki, aki valaha is ártott nekem akár egy kicsit is. De tudod mit? Lassan egy hónapja, hogy az első üzenetedet elküldted és sok napomat megkeserítetted ezzel. Félve léptem az utcára fényes nappal is, nem mertem néha lehunyni a szemem mert az lebegett előttem mikor bántasz... Most viszont ELÉG. BEFEJEZTEM. Fordul a kocka, kedves Ismeretlen. Segítek neked, megtudom mit tett Price, mindezt pedig csak magamért, nem érted. A végén nem én fogok ezért megfizetni, hanem Ő meg Te. Mert meg foglak találni... Meg fogom tudni ki vagy és én fogok ennek az egésznek véget vetni, még mielőtt te tennéd meg. Már számtalan alkalmad lett volna bántani. A bálon, a gáton... Mégsem tetted meg. De nem tűröm ezt tovább, nem fogom z életemet félelembe élni egy ismeretlen nagypofájú senki miatt és főleg nem egy nőcsábász szemét miatt aki évekig csak játszott a szeretetemmel. ELÉG VOLT! Mindkettőtökkel elintézem amit el kell, aztán vége. Érted? Én fogom kimondani azt, hogy Game Over. Nem ti. 

Hosszasan pötyögtem le üzenetem, majd miután a küldés gombra kattintottam nem éreztem megbánást. Az üzenet elment, megkapta, én pedig felszabadultabbnak éreztem magam. 
Kemény lettem. Megnyugodtam és azt éreztem, hogy eljött az Én időm, most van itt az ideje annak, hogy megmutassam nem vagyok egy nyámnyila kislány. Felnőtt nő vagyok, aki nem ijed meg ismeretlen üzenetektől, akit nem alázhat meg egy férfi sem, és akiből a barátai nem csinálhatnak hülyét kedvükre. 

Talán a végén magamra maradok és nem marad senki a közelembe, de inkább így legyen, mintsem körbevegyenek hazug emberek. 
Mindent ki kell derítenem, össze kell szednem magam, be kell keményítenem. 

Ma egy sokkal erősebb Skyler Graham ébredt fel, ezt az erőt pedig Nathalie Styles monológja csak még jobban felerősítette. 
Van egy új bizalmasom, egy új célom, és egy új önmagam.

E.S... Christopher Price... Janel Marshall... Vigyázzatok, itt az ideje, hogy fény derüljön a mocskos kis titkaitokra. 

Lelkemet megnyugvás öntötte el, kezeim elernyedtek és az arcomon lévő mosoly egyre szélesebb lett, főleg mikor telefonom újra megrezzent és elolvastam az újabb üzenetet.

Ismeretlen: Ezt már szeretem... Akkor a harcunk most kezdődik, Csillagom. Vártam már, mikor bújik belőled elő a kisördög. Imádni fogjuk egymást. ;) Várom az újabb találkozást! Meglátjuk ki nyer a végén. A játékot Én kezdem. Game on, Skyler. ILY. xE.S.

**********************************************************************************************************************************************************************************************

Sziasztok!
Végre sikerült hoznom egy új részt. :D A következő már félig kész, még a héten fel is rakom nektek! :)
Remélem ezzel a kis résszel nem okoztam csalódást, nekem személy szerint a vége az egyik kedvenc befejezésem lett... :D 
Kérlek adjatok nekem visszajelzést, mert az naaagyon jól tud esni. :3
Köszönöm a hűségeteket, szeretlek titeket!

xX Sky. :)