2017.07.03.
A
kelés és a reggeli elkészülés borzasztóan telt. A fejem azt hittem szétrobban,
mintha egy bomba lett volna ami csak arra várt, hogy eldurranhasson a fejem
helyén.
Soha nem részegedtem még le vasárnap este és azt hiszem többet nem is fogok.
Az
íróasztalomon eldőlve kocogtattam a kávés poharamat a körmeimmel és vártam a
csodát ami most azzal volt egyenlő, hogy hat a gyógyszer és elmúlik a fájdalom.
Számtalanszor végig gondoltam a tegnap estét, az üzenetet, az alakot, Janel
furcsa viselkedését, de egyszerűen nem tudtam hova tenni az emlék képeimet.
Minden olyan zavaros volt...
Nehézkesen felemelkedtem a székemből, és körbenéztem az irodán.
Barátnőmmel egy helyen dolgoztunk, a 'Morrow
News-nál. Ez egy napilap, ami nagyon híres a városunkban és nagyon büszkék
vagyunk rá.
Míg én inkább fotós vagyok, és nagyon ritkán besegítek egy-egy írásba, addig
Jan újságíró itt. Ő írja szinte az összes cikket, mindent kiderít -bármiről is
legyen szó.
Imádja a pletykákat, az intrikákat, sokszor olyan dolgokba is beleüti az orrát
amibe nem kellene ezért akadtak is már problémái, de ilyenkor azt mondja ez nem
csak a munkája hanem a szenvedélye is, ezért megéri.
A napilapban heti 1x, csütörtökönként megjelenik egy novella is tőle, álnéven.
Hogy igaz-e amit ír vagy sem, azt soha nem árulja el senkinek. Igazából
szerintem némelyiknek elég komoly valóságalapja van, csak nem szeret ezekről
beszélni, inkább kiírja magából, majd a megjelenése után el is engedi a
történteket.
Mérhetetlenül büszke vagyok rá, ugyanakkor sokszor azért frusztrál, hogy
annyira titokzatos.
Ezeket átgondolva úgy döntöttem meg is látogatom az irodájába, ami közvetlen az
enyémmel szemben van.
Kettőt kopogtam, majd hívás nélkül benyitottam.
Belépve meghökkentem a látványtól.
Barátnőm frissen és mosolyogva gépelt miközben másik kezében a kávés bögréjét
szorongatta.
- Mi a helyzet? - Pillantott fel rám, majd meg sem várva válaszom a bögrébe
kortyolt és tekintetét visszavezette a gépre.
- Neked mi dereng a tegnap estéről? - Ültem le a vele szemben lévő székre
kezeimet pedig összefontam melleim előtt. - Minden zavaros.
- Elmentünk bulizni, te ittál, én leléptem egy igen jóképű sráccal - itt felém
kacsintott, mire csak megráztam a fejem - aztán mire visszaértem te valami
alakot kergettél, aki szerinted a zaklatód volt, szerintem meg csak egy bulizó
srác akinek nem volt annyi a gatyájába hogy eléd merjen állni és elhívjon
táncolni. - Letette bögréjét, majd hátradőlve székén engem nézett. Tekintetét
mélyen enyémbe fúrta, ami eredetileg nem zavarna, most mégis frusztrált
valamiért. Hülyének nézett...
- E.S. azt írta menjek ki a temetőbe, mert látni fogok jeleket amik arra
utalhatnak Chrisnek köze volt a lányhoz. - Átadtam telefonom, ő pedig elolvasta
az üzenetet.
- Már ne is haragudj, de ennek a kis girnyónak melyik lányhoz nem volt köze
előtted? - Itt halkan felkuncogott, mire csak a fejem ráztam.
- Ne vicceld el! - Dorgáltam le, felemelte kezeit és előre hajolva könyökeit az
asztalra helyezte, állát pedig tenyereinek támasztotta. - Kimegyek a temetőbe.
Megnézem. Jössz velem?
- Ne is haragudj, mindenbe támogatlak de egy ilyen sirató hely nem nekem
való... túl lehangoló!
- Bezzeg Halloween-kor kimész az éjszaka közepén is...
- Sky... Szerintem feleslegesen mész oda, de ha úgy érzed a lelked ettől
megnyugszik menj csak. Tényleg nem tudlak elkísérni, viszont tudom, hogy nem
nyugszol meg attól ha azt mondom nincs ott semmi. Menj, nézd meg, döntsd el
számít-e bármit is ha oda látogatsz... Talán megismered valamennyire ezt a
lányt, de vigyázz! Nehogy csapda legyen... - Gyanakvóan nézett rám, megrázta
fejét és láttam amint gépére pillantva elgondolkozik egy pillanatra. - Ki az a
degenerált, aki egy fiatal nőt egy temetőbe küld?
- Ne legyél paranoiás, ezt a sok krimi teszi amit olvasol - felnevettem, majd
felpattantam a székből, és az ajtó felé vettem az irányt, de mielőtt kiértem
volna, még visszafordultam egy pillanatra. - Egyébként is, kezd érdekes lenni
ez a Lara Bradley.
Hamar
eltelt a munkaidőm fele, így ebédszünetbe nyugodt szívvel kimehettem a
temetőbe. Gondoltam hiába nem ismertem ezt a lányt, valamit mégis illene
vinnem, így vettem egy szál fehér rózsát.
Sokáig kerestem a sírhelyet, de végül sikerrel jártam.
Egy domboldalom helyezkedett el a sír, fehér márvány volt, nem tudom illik-e
ezt mondani, de olyan elegáns volt.
Középen egy név helyezkedett el. Lara
Antonia Bradley, alatta pedig egy kép a lányról. Gyönyörű volt,
mosolygott. Hosszú barna haj, sötétbarna szempár... Igazán kár érte, ezen a
képen tele volt élettel.
A kép alatt többfajta szöveg szerepelt.
"Örökké emlékezni fogunk rád, mindig a
szívünkben élsz. Szeretünk."
Néhány betű is ott volt, gondolom a szerettei irathatták bele kik emlékeznek rá.
Figyelmesen át tanulmányoztam a betűket.
M, N, H, D, J, L, majd
ledöbbentem... C. Ott volt a C betű.
Nem tudom ez Chris lett volna-e, de rossz érzésem támadt. Véletlen egybeesés
lenne? Ugyanakkor még valami feltűnt... Az E betű.
Nem szerepelt közötte.
Ha a párja volt, a szerelme, akkor hol van Ő? Miért nincs felsorolva?
A sírt tanulmányozva tekintetemet még lejjebb vezettem, a virágokra. Egy vörös, egy fekete,
és egy kék csokor rózsa feküdt
ott... nem volt vízbe rakva, egyszerűen csak ott hevert olyan árván mind a
három... Összeszorult a szívem.
Az egy szál fehér rózsámra néztem, majd átgondoltam hova tehetném, de úgy
döntöttem a fekete csokor közé
rejtem. E.S. csokra. Finoman
bedugtam oda, majd leültem a földre és csak gondolkoztam.
Mindenhol olyan csönd volt.
Azt hittem segíteni fog ha idejövök, de csak jobban összezavart.
Annyi új kérdésem lett.
A C betű Chris jelképe lenne?
Hol van E.S.? Miért nem szerepel rajta?
A kék csokor itt feküdt, gondolkoztam csapda-e, átverés hogy ártsanak neki de
nem. Látszott, hogy már egy ideje ide tették, a virág is teljesen elszáradt már.
- Segíts nekem Lara. Tudom, hogy nem ismertük egymást, de kérlek segíts. Mi
történt veled? - Felhúztam térdeimet, majd homlokomat neki támasztottam. Pár
percig így ültem itt, mélyen gondolataimba temetkeztem mikor egy kéz érintette
meg a jobb vállamat. Felkaptam fejemet, és Janel állt mögöttem. Leült mellém,
rám mosolygott.
- Távol vagy egy ideje, féltem nehogy tényleg csapda legyen, így utánad jöttem
- magyarázta, majd a sírra nézett - szép lány volt. Látom itt a kék virág...
Biztos ő volt?
- Már elszáradt és látszik, hogy nem most hozták ide - magyaráztam, és
megráztam fejemet. Annyi gondolat cikázott benne, hogy egyre rosszabbul éreztem
magam. Fájt a szívem, majd meg hasadt ha csak a lány képére pillantottam, vagy
ha arra gondoltam miért lehet itt ez a virág. - Mi van ha kiderül, hogy igaz?
- Ez nem fog megtörténni... - Janel bíztatóan megfogta a kezeimet.
- De mi van, ha mégis?
Miután
vissza mentünk az irodába, az agyam annyira blokkolva volt, hogy inkább
elkértem magam. Semmit nem lehetett volna kezdeni velem, minden zavaros volt és
rosszul voltam, de magam sem tudtam mitől.
Otthon
Chris össze-vissza járkált a házban, készülődött mert kosarazni mennek ma a
barátaival.
A fotelban ültem magam alá gyűrt lábakkal és csak néztem őt.
Hogy verhetne át engem? Négy éve,
hogy együtt vagyunk és soha nem volt köztünk nagyobb gond. Tudtam, hogy titkai
vannak, de ekkorát nem tudnék elképzelni róla. Nagy szíve van, nem rossz ember.
Nem gyanusíthatom meg ilyenekkel pár üzenet, meg furcsa egybeesés miatt. Nem
tudok arról, hogy megcsalt volna, soha nem bántott, mindig mellettem volt,
szeretett.
Pár hónapja tényleg változott a kapcsolatunk, kicsit elhidegültünk egymástól de
attól még nem veszíthetem el a bizalmamat iránta.
Csúnya dolog vagy sem, de őt nézve most már úgy érzem kimondhatom, szerelmesnek
nem érzem magam.
Ha rá nézek, érzek mély szeretetet, de ez nem szerelem, inkább ragaszkodás,
vagy talán menekvés.
Egy éve élünk együtt, eleinte jól kijöttünk, de mostmár sokszor kijönnek a
hátulütők.
A családom rajong érte. Anyám és apám mindenben segít neki, az öt éves húgom
Stacey imádja, talán a tizenhat éves lázadó testvérkém az egyetlen, aki annyira
nem szívleli. Sofia mindig leszólja és piszkálja, szerinte nem megbízható és
keresnem kellene valami férfiasabbat.
De az ő szavára nem adok mióta tudom, hogy az idősebb pasikra bukik, itt pedig
a matek tanárára gondolok, aki nagyjából kétszer annyi idős mint ő, és bár
tényleg helyes férfi, nős.
Gondolatmenetemből
Chris szakított ki.
- Szerelmem, elkísérsz te is? Legalább kikapcsolódsz kicsit meg együtt is
lehetünk. - Közel hajolt hozzám, és egy gyors csókot nyomva ajkamra azonnal
pakolt is tovább.
- A haverjaid nem szeretik ha viszitek a barátnőket is, nem? Utálom, ha
csesztetnek - igazából nem zavarna, de kellett valami fedő sztori, nem akartam
menni. Aludni akartam, gondolkozni.
- Na jó, akkor nem kérek, parancsolok. Szedd össze magad, jössz te is. -
Hangjában nem érzékeltem se bohóságot, de felszólítást sem. Kijelentette,
mintha ez természetes lenne. Utálom, ha megmondják mit csináljak.
- Nem megyek. Nincs kedvem - unottan felálltam a fotelből és indultam volna a
konyha felé, de elkapta karomat és szembe fordított magával.
- Rohadtul elegem van abból, hogy egy ideje szarsz a fejemre. Szedd össze
magad, azt mondtam jössz te is. Ott leszel, nem érdekel mit csinálsz vagy mit
nem, de ott leszel. Világos? - Tekintete szinte égetett, alig vártam, hogy
elengedjen, úgy éreztem magam mint aki most szíve szerint elmenekülne innen és
vissza sem jönne. Karomat kitéptem a fogságából, és csak bólintottam.
Utáltam, hogy nem tehetek mást, de bármennyire is nagy a szám, képtelen vagyok
kiállni magamért.
Gyenge vagyok.
Az
autó ablakának döntöttem fejem, még csak tíz perce vagyunk úton de már most
rosszul vagyok az egésztől.
Elhagytuk a táblát amely azt jelzi, átléptük a város határt és megérkeztük Riverwood-ba.
A környék legrosszabb városa.
Nagyobb mint a mienk és gyönyörű, ugyanakkor az itteni emberek romlottak.
Vagyis a többség.
Még
öt percet ültünk a kocsiban, majd egy hatalmas hotel előtt álltunk meg. Chris
leparkolt, kiszállt, és odaadta egy fiatal férfinek a kocsikulcsot.
Kösz a segítséget... - gondoltam,
majd kimásztam a kocsiból.
Tudnám minek kellett tizenöt percért kocsiba ülni, át is sétálhattunk volna.
A hotel recepciójához érve egy férfi fogadott minket.
- Köszöntöm önöket a Nathalie-ban! -
Hatalmas vigyort küldött felénk, fogai olyan fehérek voltak szinte csillogtak.
- Jó napot. Christopher Price névre van a kosárpálya lefoglalva. - Barátom nem
volt túl udvarias, miközben a férfihez beszélt tekintetével a többieket kereste.
- Igen látom is! Ma öt óra. De ahogy látom, van egy szoba foglalás is.
Itt egyből rá néztem. Miféle
szobafoglalás? Erről nem volt szó. Nagyon nem...
- Igen, két fő - helyeselt, majd rám nézve egy féloldalas mosolyt küldött felém
és rám kacsintott.
Ez most nem volt szexi, inkább idegölő. Minek ez az egész?
- Christopher! - hallottam meg egy női hangot felkiáltani a recepciós mögül,
egyből a hang gazdáját kerestem, hamar meg is találtam.
Egy gyönyörű fiatal lány volt, hosszú vörös hajjal, sötétbarna szemekkel, és
élénk sminkkel. Tényleg nagyon szép volt, de honnan ismerik egymást?
- Nathalie! - Chris biccentett egyet, majd a pulton áthajolva adtak egymásnak
két puszit. - Ő itt a párom, Skyler.
- Szia! - Nyújtottam felé kezet, közben pedig illedelmesen mosolyogtam. -
Skyler Graham.
- Nathalie Styles! - Miután kezet fogtunk ő ismét áthajolt a pulton, és engem
is két puszival köszöntött. Laza a csaj, nekem szimpatikus. - Érezzétek nagyon
jól magatokat, bármire szükségetek van csak szóljatok! - Ezzel intett egyet,
majd elsietett.
- Évek óta ismerem a csajt, nagyon jó fej, övé ez az egész hely, ezért is
viseli az Ő nevét - magyarázta Chris, mire bólintottam.
- Értem. Jártál már Nathalie-ba?
- Persze, többször is - felelte, majd elvett két belépőkártyát, és a pálya felé
indultunk.
- Én nem a helyre gondotlam hanem a csajra, de nekem így is jó. - Vontam
vállat, majd előre siettem.
A
kosármeccs unalmas volt. A fiúk egymást szídták, alig dobtak, és mindenki
punnyadt volt. Szerintem a csapat fele másnapos volt, teljesen használhatatlan.
Ismerős helyzet, ilyen voltam én is reggel.
Miután végeztek, elindultak vacsorázni, én pedig leghátul kullogtam.
Félidőbe jött egy fiatal lány, aki segített nekik, most pedig csak arra
figyeltem fel, hogy miközben én itt egyedül lemaradva sétálgatok, Chris a lány
hátát simogatja, és nagyokat nevetve tartanak az épület felé.
Mély levegőt vettem, és megálltam. Kezeimet összekulcsoltam mellkasom előtt, a
szél a hajamba kapott, úgy néztem a távolodó alakokat.
- Lemaradtál? - megugrottam. Egy mély, rekedt férfi hang szólalt meg mögöttem.
Megfordultam.
Legalább egy fejjel magadabb volt nálam. Barna göndör haj, szép zöld szemek.
Hajamat eltűrtem arcom elől, hogy jobban lássam őt.
- Egy kicsit - feleltem röviden, mire elmosolyodott.
- Pici lábak miatt, vagy mert nem volt kedved velük tartani? - hangjától
libabőrös lettem. Tetszett ahogy kinéz, a hangja is csodás... Vagyis inkább úgy
mondanám, nem hallottam még ilyen férfi hangot.
- Is-is. Elvannak nélkülem is, nem hiányzom a bandába - megvontam vállamat,
majd hátra pillantottam, de már nem láttam őket sehol. - Később megkeresem őket.
- Hiba, ha egy ilyen szép lányt lehagynak. Ez biztonságos hely, de mi van ha
nem itt történik hanem máshol? Ha egyedül maradsz, akár bánthatnak is.
- Nem félek! - Vágtam rá talán túl gyorsan is. - Amúgy Skyler vagyok. Skyler
Graham. - Nyújtottam felé a jobb kezem. Tekintetét rá vezette, majd mélyen
szemeimbe fúrta.
- Harry Syles. - Elfogadta kézfogásom, és egy mosolyt küldött felém. Arca két
helyen is behorpadt. Gödröcskéi vannak,
de édes... Na jó, fejezd be
Skyler.
- Akkor neked rokonod Nathalie?
- A húgom - felelte nemes egyszerűséggel.
Éppen új kérdést tettem volna fel, mikor megszólalt a telefonom.
Chris...
- Azt hiszem már keresnek, mennem kellene - mutattam a képernyőre, mire vállat
vont.
- Menj csak, érezd jól magad.
Intettem neki, majd az étterem felé vettem az irányt.
Amint
beérkeztem az ebédlőbe, azonnal megtaláltam az asztalunkat, és a szemem
kiszúrta ahogy Chris idegesen ide-oda kapkodja a fejét.
- Itt vagyok, bocsi. Lemaradtam. - Huppantam le mellé, mire csak rosszallóan
rázta a fejét.
Csöndben eltelt a vacsora, én pedig azt kívántam bárcsak valaki megmentene
ettől az éjszakától, kívánságom pedig célt ért, mikor Janel szaladt be az
étterembe.
- Utólagos jó étvágyat! - Szólalt fel hangosan, majd egy széknek támaszkodva
rám nézett. - Azonnal jönnöd kell! Egy nagyon érdekes eset történt a városba,
kellene egy fotós!
Már fel is pattantam, mire Chris elkapta karom. Miért
csinálja mindig ezt?
- Nem megy sehova! Ráér holnap.
- Pofa be Price! - Horkant rá barátnőm. - Leszarom, ha kanos vagy, intézd el
magadnak, minimálisan se érdekel a nyomorod. Engedd szépen el, hadd végezze a
dolgát!
- A dolga mellettem van! - Chris felemelte hangját, de ismerhette annyira Janelt,
hogy ő ettől minimálisan sem rémül meg.
- Hagyjuk már a rinyát te önző kis dög, ereszd el és ha mégegyszer így nyúlsz
hozzá vagy birtokolni próbálod, kivasalom az alsó részed - mondata végére
elmosolyodott, szinte éreztem diadalittas mosolyából a boldogságot. - Gyerünk
Graham, dologra! - Felém sétált, majd karomat kitépve Chris szorításából az
ajtó felé tessékelt.
- Ezt még megjárod Marshall! - kiáltott utánunk.
- Hajrá Chris, meglátjuk kinek van több titka - barátnőm csak rá kacsintott,
majd kiszaladva a hotelből a kocsijába pattantunk.
- Milyen ügyről van szó? Meg milyen titkokról beszéltél? - estem neki azonnal,
de ő beindította a kocsit és csak utána válaszolt.
- Pont róla van szó, csak nem mondhattam. Kutakodtam kicsi a Bradley családról,
és több képet is találtam, amin Lara szerepel Chrissel.
Ledöbbentem, szívem hevesebben kezdett dobogni, alig vártam hogy induljunk
mikor megszólalt a telefonom.
A képernyőre pillantottam.
Ismeretlen: Olyan gyönyörű vagy.
Ismeretlen: Őszintén sajnálom, hogy nem maradhatsz
életben Price miatt.
****************************************************************************************
Hey-ho!
Megjött az új rész!
Hosszabb lett mind az előző és szerintem érdekesebb is.
Megismerünk két új szereplőt, kicsit jobban belelátunk Sky érzéseibe, tudunk
meg dolgokat a családjáról, és megismerjük Christ.
Igazából
csalódott vagyok, hogy nem igazán kapok kommenteket, deee nagyon remélem, hogy
ennél a résznél már azért lesz néhány! :)
Köszönöm
szépen, jövőhéten új rész! :)
xX
Sky. :)
Uh! Egyre izgalmasabb, nagyon tetszik.*-* Így tovább. Kíváncsi vagyok mit titkol Chris. :o
VálaszTörlésKöszönöm szépen! *-*
TörlésHaha, na igen, Chris és a kis titkai... :D
Egy szó: ÚRISTEN.
VálaszTörlésLE VAGYOK SOKKOLVA, EGYSZERŰEN HIHETETLENÜL JÓ LETT EZ A RÉSZ. IMÁDTAM!
Janel a nagy kedvencem (nem is értem miért:P), igazi belevaló csaj, aki nem szarozik és nem hagyja magát olyan könnyen. BADASS! Janel egy igazi HBIC (Head Bitch in Charge). Imádtam ahogy "elbánt" Chrissel, olyan jót röhögtem azon a részen, amikor veszekedtek az étteremben. :D Kíváncsi leszek Chris beváltja-e a fenyegetését Janellel szemben.
Skyler annyira imádni való karakter, ő a másik kedvencem, de Nathalie is remeknek ígérkezik. :D
Az utolsó két mondattól kirázott a hideg, hátborzongató volt olvasni az üzenetet.. hát még Skylernek milyen lehetett. Kíváncsi vagyok nagyon a folytatásra, hogy mi lesz...
Folytasd hamar, imádtam!
Puszil, Faithe barátnőd aka Janel :P ♥♥
Kedves Barátnőm!
TörlésImádom a kommentjeidet! :D Mindig nagyon fontos számomra a Te véleményed, és ha neked tetszik, akkor már jól érzem magam! :)
Janel drága... na igen, én is imádom írni az ő részeit, annyira a szívemhez nőtt, hogy szinte főszereplőmként szeretem már! :D Sok tervem van még vele!
Nathalie már most a szívembe lopta magát, remélem sokan megszeretik majd a karakterét!
Ő is sok meglepetéssel jön még!
Az az utolsó két mondat, no igen... Abba benne volt minden, ami megpecsételheti a következő részek történéseit.
Imádlak, és köszönöm, hogy kommenteltél!
Puszi!♥♥
xXSky.
Jesszusom, ez a rész egyszerűen fantasztikus volt! Sokkal jobban megfogott mint az első, annyira jól leirtad a dolgokat hogy elkepeszto! *-* Egyre ugyesebben írsz, ne akarj senkire se hasonlítani mert ez az írás tipus tőled nagyszeru, nekem személy szerint nagyon bejon.:D Élvezet olvasni.
VálaszTörlésTörténetre kiterve, Chris egy idióta pöcs, utálom. :D Viszont Janel nagyon szépen elbánt vele, az volt a kedvenc részem. xdd Skyler (ahogy előttem írták mar) annyira szeretni való, Nathalie is már most szimpatikus nekem, kíváncsi vagyok mit hozol ki belőle.:3
Két szóban: IMADTAM JÉZUSOM.
Már alig várom a folytatást! *-*
Csak így tovább! ❤❤